A hosszú párkapcsolatok egy idő után ellaposodnak. A párok úgy érzik, hogy a rutinos hétköznapok során megélt szeretet túl sok energiát és erőbefektetést követel. Mindemellett a férfiak többsége arra panaszkodik, hogy minél inkább próbálja engedni a kötél végét, társa annál szorosabban húzza. Ez a „gyengéd-csapda” effektus, amit dr. James Dobson amerikai pszichológus a következően szemléltet:
A férfi és a nő boldog párkapcsolatban élnek mindaddig, amíg a férfi azt nem érzi, hogy a nő által korlátozva van, tehát csapdába esett. Ilyenkor arra panaszkodik, hogy társa rendszeresen untatja és inzultálja vagy túlságosan terheli saját problémáival. A korlátokat lerombolni vágyó férfi fokozatosan eltávolodni próbál partnerétől, ezért folytonosan kifogásokat talál, hogy miért nincs ideje közös programokra, együttlétekre. Amint ezt a nő észreveszi, riadtan reagál és ösztönszerűen rátapad partnerére. Ilyenkor a férfiban beindul egy hárító mechanizmus és újabb menekülési kísérletet tervez. Erre válaszként, félelemtől reszkető nő teljesen belekapaszkodik partnerébe, még kisebb életteret biztosítva társának. Ennek gyakori következménye, hogy amint egy hajszálnyit enged a szorítás, a férfi gyorsan kereket old és kilép a kapcsolatból. Nyomában ott marad a magányos nő, aki önmagát okolva kérdezgeti: vajon mit ronthattam el?
Jennifer Aniston és Paul Rudd az életüket szeretnék rendbe hozni, ezért hatalmas változásra szánják rá magukat
Mi tehát a megoldás?
Függetlenül attól, hogy mit diktál a józanész, a nő egyetlen esélye, hogy megtartsa fuldokló szerelmesét és újra bevonzza magához, ha teret enged neki: távolodásra ő is távolsággal reagál, ami által tiszteletet és megbecsülést követel magának. Az esetek 90%-ban a férfi, miután megkóstolja a függetlenség ízét, akarata ellenére is a visszamozdul társa irányába. Ez azért van, mert mindenkinek szüksége van „mozgástérre” még akkor is, ha egy életre elkötelezte magát.
Miklós Ágnes
