Kiegyensúlyozottság, harmónia, boldogság?! Ez az a három szó, melyekre mindenki vágyik…de mit is jelentenek pontosan? Még mielőtt filozófiai, etikai vagy pszichológiai definíciókkal próbálkoznék, következzék néhány vélemény az utca emberétől…
– „A boldogság nem annyira annak a függvénye, hogy megkapd azt, amit akarsz, hanem akard is azt, amit kaptál.”
– „Tartósan nem létezik. A boldogság az, amikor viszonylag hosszabb ideig jól érzed magad. Az a baj, hogy erről még sokat lehetne értekezni, de nem körkérdésen keresztül. Szerintem…”
– „A boldogság értéke a ritkaságában rejlik, a pillanatokban sokszor él, többször mint, ahogy észrevennénk. Az a boldog ember, aki felfedezi a pillanatok boldogságát. Aki nagy boldogságra vágyik, sosem lesz az!”
– „Éld az életed, éld az álmod, csak is így lelheted meg saját boldogságodat, így élhetsz harmóniában magaddal és a környezeteddel!”
– „Boldogság? Amikor sok jó dolog történik veled. Pozitív dolgok. Vagy érzések. Harmónia.“
A boldogság szó jelentését az Etikai kislexikon így definiálja: „az embernek azt az állapotát jelöli, amely a létfeltételeivel való legnagyobb belső elégedettségnek, élete teljességének és értelmes voltának, emberi rendeltetése megvalósulásának felel meg.” Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a mindennapokban, hogy minden reggel, amint kinyitjuk a szemünket, máris jól kezdődjön a napunk, szükségünk van lelki jóllétünk teljes spektrumának átélésére. De mi kell ahhoz, hogy e „belső elégedettség” meglegyen, hogy jól érezzük magunkat a mindennapokban? Elsősorban önmagunk elfogadása, persze ehhez szorosan hozzátartozik eddigi életvitelünk pozitív értékelése, személyes hatékonyságunk és fejlődésünk folyamatos érzése. A társas támogatottság, azaz a bizalomra épülő emberi kapcsolatok megléte, hogy tudjunk szeretni, és fogadjuk is el a szeretetet. Merjünk és tudjunk mindenkire mosolyogni, mutassuk ki a szeretetünket a közvetlen és a tágabb környezetünknek egyaránt. Fontos az a meggyőződés is, hogy olyan értelmes célokat kövessünk, amelyeket autonóm módon, a környezetünk fölött kontrollt gyakorolva valósítunk meg. Ha elértünk egy-egy célunk megvalósításához, és sikerélményünk van, ne rohanjunk rögtön tovább, éljük át a sikerünk boldogító érzését.
Hogy a Te napod is jól induljon!
Kezdjük el már reggel…. Örüljünk a világosságnak, a frissen főzött kávé illatának, mosolyogjunk az első szembe jövő emberre, aki biztosan visszamosolyog, még ha nem is érti, miért teszi… jobb érzése lesz tőle.
A mindennapjaink megkönnyítése érdekében használjunk kereteket! A keretek egyfajta belső szűrőrendszer részét képezik. Mentális sémák, modellek, amelyekbe megpróbáljuk behelyezni a bennünket érő ingereket. A tudatosan vagy tudattalanul alkotott „keret” befolyásolja érzékelésünk módját. Az átkeretezés tulajdonképpen viselkedésmód, amely egy esemény körüli keret megváltoztatását jelenti, azzal, hogy más jelentést, értelmezést vagy más látásmódot keresünk hozzá, azaz más megvilágításban nézzük meg a dolgot.
Ha egy állítást vagy eseményt átkeretezünk, az megváltoztatja a jelentését, ezzel együtt változik a közlés, a viselkedés vagy az esemény ránk gyakorolt hatása
Példák a keretezésre:A barátod lemondta az esti randit, mert tovább kell dolgoznia a munkahelyén.
Keret: Végre elolvashatom azt a könyvet, amelyet a múlt hónapban megvettem.
Az egyik kollegád rendszeresen kritizál valamiért a többiek előtt, kötözködései kihoznak a sodrodból. Nézzük, hogyan keretezheted át a szituációt?
Gondold végig és ténylegesen képzeld el róla a következőket:
- Az otthon felgyülemlő feszültségeit csak a munkahelyén tudja levezetni.
- Biztosan vele is így bánnak.
- Képzeld el, hogy kedvel Téged csak nehezen tudja kimutatni!
- Képzeld el, milyen lenne indiánnak öltözve, tollakkal a hajában!
Persze megkérdezheted magadtól, mi lenne, ha…
- dúdolnék magamban minden alkalommal?
- megkínálnám egy kis csokival?
- megköszönném neki az észrevételt?
Ugye nem is olyan nehéz! Ezeknek a cserekereteknek nem kell megvalósíthatónak, sőt még értelmesnek sem lenniük, csak a magyarázatkeresés, a logikázás helyett inkább egyszerűen kilépünk a megszokott gondolati sémákból, és ettől máris jobban érezzük magunkat. Ha kollegánk azt látja rajtunk, hogy nem tud „felhúzni minket”, hamarosan abbahagyja a kritizálást.
Az átkeretezéssel különböző konfliktushelyzetekben keletkező feszültségeinket tarthatjuk megfelelő mederben ahhoz, hogy pl. tudjunk racionálisan érvelni és ne az érzelmeink irányítsanak bennünket.
Feladat: amint elolvastad ezt a cikket, máris munkához láthatsz, kezdd el figyelni és átkeretezni a környezetedben élők viselkedését. Valószínűleg eleinte mindenben a szokásos gondolatok jelennek meg, de kezdd el kérdezgetni magadtól: Hogyan keretezhetem át? Mi mást jelenthet még? Figyeld meg, hogyan változnak meg érzéseid és a viselkedésed!
Írta: Zádor Erzsébet, tanácsadó szakpszichológus
