Talán sokan feltették már maguknak a kérdést: hogyan élhetünk boldogabban? Persze, ez sokban függ attól, hogy képesek vagyunk-e a boldogság érzésének átélésére, egyáltalán felfedezzük-e a boldogság érzését, vagy utólag döbbenünk rá, hogy milyen édes volt az a pillanat.A boldogság megélése függ attól is, hogy mire hangoljuk rá az agyunkat, vagyis milyen gondolatot társítunk hozzá, melyek azok az élmények, amelyek átélése pozitívan hat ránk, amelyek belénk vésődnek életünk során. Az is hatással van ránk, hogy mely élmények mellett megyünk el, megfosztva magunkat azok örömétől, szépségétől. Például: egy borús délután meglátjuk a ránk várakozó párunk kocsiját munkahelyünk előtt, ettől a meglepetéstől elönthet bennünket az öröm, a boldogság érzése is.
Ha azonban azt vesszük észre milyen koszos az autója, és ezt kolleganőnk is észreveheti, hát… bizony elmentünk a boldogság mellett. A negatív és pozitív élményekre való fogékonyságunkat a családi és intézményi (óvoda, iskola, munkahely) szocializáció során tanuljuk meg. Akit sohasem dicsértek gyermekkorában, vagy mindig félnie kellett valamilyen korholó megjegyzéstől, az nem képes felhőtlenül örülni. Még ha szeretne is szívből nevetni, mindig marad benne némi rossz érzés, hogy ezt nem teheti meg büntetlenül és előbb-utóbb elmegy a pozitív élmények mellett, anélkül, hogy azok megérintenék lelkét.
Meddig várjunk még?
Az egészséges működés nélkülözhetetlen része a boldogság. Az öröm, a nevetés hiánya csökkenti a pszichés védekezőképességünket, a negatív élmények megtapasztalásának sora először fogékonnyá tesz minket a lelki aggodalmak iránt, majd megbetegíti lelkünket és később a testünket is. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor nem bírjuk tovább és különböző testi tünetek okoznak újabb félelmeket. Szédülés, verejtékezés, nehéz, kapkodó légzés, erős szívdobogás… a pánikroham tünetei. Sokan nem is sejtik, hogy lelki okokra vezethetőek vissza mindezek a testi tünetek. Orvostól-orvosig járnak, míg végül semmi komoly betegséget sem fedeznek fel, „csupán” depressziót és stresszt, ami valószínűleg már évek óta jelen van és most lépett ki a mederből. A sok negatív élmény hatását már nem tudjuk elviselni, azok feldolgozását el kell kezdeni. Jót teszünk magunkkal, ha elmondjuk ezeket a problémákat barátainknak, vagy még jobb, ha elmegyünk szakemberhez és kibeszéljük magunkból azokat a dolgokat, élményeket, amelyek bántanak minket. Amennyiben ezt nem tudod megtenni, van egyszerűbb, közvetett feldolgozás is. Valószínűleg – mint sokan mások – Te is írtál gyerekként naplót. Most is van erre lehetőséged, amikor úgy érzed, nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, írd ki magadból. De jó még a zenélés, a festés, a tánc vagy a sport!
Csak Te kellesz hozzá
A negatív élmények, a kudarcok és a félelmek feldolgozása nem könnyű feladat, de ha nem teszünk semmit, akkor azok elfojtva, feldolgozatlanul kerülnek a tudattalanunkba. Márpedig a sok-sok feldolgozatlan élmény olyan, mint az időzített bomba, előbb-utóbb felrobban és kialakulhat, pl.: mentális vagy szomatikus betegség, kapcsolati zavar, munkahelyi problémák, válás, függőségek, stb. Ha állandóan azon gyötrődik valaki, hogy valami baj lesz, akkor nagy az esélye a beteljesülésnek, hiszen a dolgok a fejünkben dőlnek el. Agyunkban rögzülnek korábbi észleléseink, melyek viselkedésünk és cselekedeteink mozgatói. Az ember azonban felelős azért, hogy milyen gondolatokat tartósít, melyeket enged el, ki a sötét felhőket, ki a derűs eget. Az, hogy kit milyen gondolatok foglalkoztatnak, sok mindentől függ. Például, hogy kikkel beszélget, milyen könyveket olvas, milyen filmeket néz, milyen hatások érik – és így tovább. Tanulható-e a boldogság? Az, hogy mi történik velünk nem számít annyira, az a fontos hogyan reagálunk arra, ami történik. Ha valaki tudatosan keresi a jó irányba vivő, pozitív gondolatokat, azok hamarosan otthon érzik magukat a hasonló gondolatok között, és egymásra is fejlesztő, építő hatással lesznek. Erre persze sokan mondhatják, hogy aki ebben a mai világban boldog, az homokba dugja a fejét, hiszen annyi a baj, a katasztrófa, a betegség és megannyi fenyegető veszély. Az élet nem kínálja tálcán a boldogság érzését, azt nekünk kell felfedezni magunkban. Tapasztalható, hogy az érzelmi állapotok közvetlenül terjedhetnek egyik emberről a másikra. Vegyük például a nevetést, amelynek derűje tovahullámzik. Először csak utánzásként, majd az utánzott érzelem valódi átélése révén terjed. Az érzelmek átadásában azonban nem annyira a kapcsolatok intenzitása inkább a gyakori találkozás játszik szerepet. Tehát minél sűrűbben találkozunk vidám, örömöt átélő boldog emberekkel, annál többet nevetünk, és jól érezzük magunkat. A boldogság ragályosabb, mint annak hiánya. Az önmagukkal és körülményeikkel elégedetlen, panaszkodó emberek társasága egy idő után terhessé válik számunkra, főleg akkor, ha pozitívabb állapot felé terelő szavainkat meg sem hallják. Vajon miért van az, hogy ugyanazon körülmények között az egyik ember boldog, a másik nem? Sok minden függ attól, hogy tud-e valaki örülni az apró dolgoknak. A természet rengeteg élményt nyújt ahhoz, hogy rátaláljunk belső világunk harmóniájára. A színek kavalkádja, a fények és árnyékok, a napsütés és a felhők játéka. Ha a tavasz illatát megérezve, figyelmesen körbenézünk, meglátjuk a bimbózó virágok szirombontó igyekezetét, a körülöttünk döngicsélő méhecskék nektárgyűjtését, akkor rádöbbenhetünk, hogy a természetben előforduló élőlények milyen egyensúlyban vannak önmagukkal és környezetükkel. Ha rácsodálkozunk a természetre, és az addig fel nem ismert csodák a szemünk láttára megelevenednek, már jobban érezzük magunkat. Talán az is eszünkbe jut, hogy saját életünknek mi magunk vagyunk a főrendezői, mi írjuk a forgatókönyvet.
Képesek vagyunk a boldogságra?
Ha visszatekintünk életünk eseményeire, mindannyian voltunk valamikor felhőtlenül boldogok, csak az életünk során ért negatív élmények elfeledtették velünk ezt az érzést. Tehát képesek vagyunk a boldogságra! A probléma abban rejlik, hogy azt hisszük valami külső tényezőnek kell bekövetkeznie a boldogságunkhoz és nem mi válogathatjuk meg azt, mi okoz számunkra örömet. Többnyire nem a munkahely, a lakhatás, a barátok, stb. hiánya okozza elégedetlenségünket, hanem az aktuális trendi dolgok hiányoznak. De mi van azokkal, akik már mindezt elérték, vagy rendelkeznek ezek nagy részével és továbbra is elégedetlenek? Mindig lesz valami, ami még hiányzik, így jogosan igazolhatjuk boldogtalanságunkat. Nos, akkor ilyenkor érdemes számba venni mi mindennek örülhetünk így tavasszal. Egyszerűen lépjünk ki az utcára, a természetbe és kezdjük is el!
Sorskönyv
Erich Berne szerint mindenkinek van egy Sorskönyve, amit gyermekkorunkban mi magunk írunk arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljuk azokhoz, akik körülvesznek minket. Neveltetésünk során hogyan viselkednek velünk, milyen ingerek érnek, milyen válaszreakciók alakulnak ki bennünk. Ha sok bátorító, simogató ingert kaptunk, kialakul a bizalom, akkor később felnőtt korunkban is erre lesz igényünk. Például: van egy álmunk, és azon dolgozunk, hogy azt megvalósítsuk, akkor az ehhez vezető úton megélt kudarcok és visszautasítások nem tartanak vissza minket attól, hogy célhoz érjünk és megbecsüljük annak eredményét. Persze létezik negatív sorskönyv is. Ha az ingerszegény környezetben nevelkedő gyermek nem lát jó példát maga előtt, vagy az őt állandóan korholó szülője, nevelője negatív jellemzőkkel illeti, ezáltal erősítve a benne lévő negatív tendenciákat. Az ilyen gyermek negatív sorskönyvet fog felépíteni magának, és sokan felnőtt korukra már nem tudják megváltoztatni azt, amit gyerekkorukban kaptak. Pedig újratanulható minden, és rögzülhetnek új magatartásformák, ha azokhoz siker, megbecsülés és öröm társul. Bizonyos körülmények elfogadása vagy megváltoztatása, az örömadás és -kapás képessége jelenti az áhított boldogságot.
Zádor Erzsébet,
tanácsadó szakpszichológus
tanacsado@lifemagazin.hu
