Mostanában már-már trendnek számít, hogy modellek mellett színésznők vagy éppen énekesnők lesznek egy-egy márka arcai. Elnézve a Nina L’Elixir új illatának képeit és hangulatát, nekem rögtön egy csodavilág jutott eszembe, ahol minden szép, jó és persze különösen édes! Az ország közepén pedig egy igazi hercegnő lakik, akinek mesevilágába, minden lány könnyedén bele tudja magát képzelni… Csak ő éppen nem Alíz, hanem egy gyönyörű énekesnő, Florrie!
Florrie, a 21 éves művész Anglia dél-nyugati részén fekvő Bristolból származik. Florrie nem pusztán a tradicionális értelemben vett zenész és előadóművész, hanem egy figyelemreméltó független pop művész; énekel, dobol, zenét szerez, gitározik és saját zenéit remixeli. A különleges tehetségű fiatal énekesnő 2011-ben a Nina L’Elixir illat arca-és hangjaként robbant be a szépségiparba.
Hogyan talált meg a Nina Ricci?
Olyan lányt kerestek, aki nem csak művész, hanem énekes is. Körbekérdezősködtek és a kiadómon keresztül megbeszéltünk egy találkozót. Húszfős közönség előtt kellett énekelnem! Az elején kicsit izgultam, de aztán belejöttem. Olyan, mint amikor a színpadon az első néhány perc után teljesen ellazulsz és csak egyszerűen jól érzed magad.
Meglepődtél, hogy Téged választottak, mint a Nina Ricci új illatának arca és hangja?
Teljesen le voltam nyűgözve, hogy bekerültem az első háromba. Nagyon izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy engem választottak a kampányhoz. Kezdetben azt hittem, hogy csupán a dalaimat használják fel, majd Januárban jöttem rá, hogy a Nina L’Elixir hangja és arca is én leszek. Ez egy teljesen új élmény volt számomra. Úgy éreztem, mintha Nina hercegnőként egy teljesen új világba csöppentem volna. Ugyan jártas vagyok a zenei világban, de ez nagyban eltér a divatvilágtól. A Nina Ricci csapatban mindenki nagyon megértő volt, hisz pontosan tudták, hogy zenész vagyok, nem modell.
Milyennek írnád le Nina hercegnő személyiségét?
Minden lány álma, hogy hercegnő legyen és a Nina hercegnő éppen ezt testesíti meg. Olyan, mint egy álom forgatókönyve: Nina arra ébred, hogy hálószobája elvarázsolt erdővé változott, amelyben mágikus kalandra indul. Ez az egész csupán a képzelet játéka, mégis minden lány bele tudja élni magát a helyzetbe.
Miként hatott a személyiséged Ninára?
Nos, Ő felettébb játékos, vicces és huncut – és szerintem ugyanez mondható el rólam is. Spontán vagyok és jókedvű, szeretek sokat nevetni. Vicces, mert éppen olyan, mintha én táncolnék körbe-körbe, mégis teljesen más vagyok, mint Nina hercegnő. Itt újra hangsúlyoznám, hogy a történet egy elvarázsolt világban játszódik!
Szerinted mitől vonzó egy nő számára a Nina L’Elixir, és hogyan reagálnak az illatra a férfiak?
A Nina L’Elixir világa vidám és huncut, mégis kifinomult, ahogy megtestesíti minden lány egykori vágyát; hogy legalább egy napra hercegnő lehessen. Hogy a férfiaknak hogy tetszik? Még csak most fogom kipróbálni Toby-n.
Hogy tetszik Nina stílusa? A ruhája, a cipője, a haja és a tiarája?
Nos, valóban nagyon hercegnős! Nem tudom elképzelni, hogy minden nap ilyen stílusú ruhákat hordjak, mégis jó móka volt egy egész álló héten keresztül ilyen fantasztikus ruhát viselni. A hosszabb verziójú filmben van egy jelenet, amikor kipukkantom az óriás szappanbuborékot, ekkor a stylist szinte őrjöngött, mert a ruhámra fröccsentek a buborékok. Volt egy kisebb cipő dráma is, amiről nem árulok el részleteket, csak annyit, hogy rengeteg ragtapaszra volt szükség!!
Fotó: Paul Scala
Miért „Blondie Sunday Girl” című számára esett a választás?
Amikor zenét választottunk, tisztában voltunk azzal, hogy vidám és kedves, mégis kissé pimasz dalnak kell lennie. Mindig is nagy Blondie rajongó voltam, így a Sunday Girl tökéletes választásnak bizonyult. Kicsit átírtam a szöveget és az együttesemmel, a Xenomania-val a dallamot is kicsit Nina Riccisebbé tettük. De persze az eredetit is hallgatom még az iPodomon. Boldog voltam, amikor Debbie Harry leokézta a szöveget, amit a dalhoz írtam.
Milyen volt a fotózás? Milyen a kapcsolatod a fotóssal Ruven Afanadorral?
Hihetetlenül jó volt! Mintha csodaországban lettem volna. A fotózás nagyszerű élmény volt. Izgalmas volt egy ilyen briliáns fotóssal dolgozni, aki mellett teljesen fesztelennek éreztem magam. Nagyon megnyugtató, lágy a hangja és tökéletesen tudja, mit vár tőled. Azt éreztem, hogy csak ő, a kamera és én vagyunk jelen – ami meglehetősen különös érzés volt, mivel nagyjából 70-80-an néztek engem.
Mindig is énekes akartál lenni?
A zene mindig fontos szerepet játszott az életemben. Az apukám egy bandában gitározik és a mamám is igazán jó énekes – ezért szerintem természetes, hogy a nyomdokukba léptem. Hét éves korom óta gitározok és mindig énekeltem; kezdetben csak a zuhany alatt és a suliba vezető úton, anyuval az autóban. Az első fellépésem 7 éves koromban volt, amikor is halnak öltözve doboltam.
Könnyű manapság nőként a zeneiparban?
Az előítéletek sajnos még mindig élnek: szőke, fiatal nő vagyok, ezért sokan azt gondolják, hogy egy producer „gyártott”. De ha kicsit mélyebben megismernek, megtudhatják, hogy régóta a zenei iparban élek és rengeteget dolgoztam azért, hogy idáig eljussak. Azt is gyakran visszahallom, hogy jól dobolok… ahhoz képest, hogy lány vagyok. Miért nem Iehet csak annyit mondani, hogy jó dobos vagyok – stop.
Mikor jelenik meg az albumod?
Még mindig dolgozok az albumon, de már a túl vagyok a felén és nagyon izgatott vagyok miatta! Ez a legjobb munka a világon – már amennyiben ez nevezhető munkának. Nap mint nap leülök zenét szerezni, majd elpróbáljuk a bandával, Jasonnal és Kierannal, aztán eléneklünk pár ötletünket, ezt követően Toby-val dob-programozunk. Annyi mindent csinálsz és pörög körülötted, hogy soha nem tudod megunni.
