Hihetetlen színvilág, lenyűgöző látás mód. Ez az ami híres, divatfotóst, Miles Aldridge-t jellemzi. A szürrealista divatfényképész, akit olyan művészek inspiráltak, mintHitchcock, Bergman, vagy Fellini, legbelül még mindig amatőrnek nevezi magát. Rajongása a filmek iránt képein is meglátszanak, és előszeretettel hódol a krimi fotósorozatoknak! Képei mellett, senki nem mehet el szó nélkül!
A nem mindennap fotóst mélyen befolyásolta családja, mind művészeti, mind kulturális szinten. Édesapja Alan Aldridge, aki híres művészeti igazgató és illusztrátor, a 60-as 70-es években a Beatlesszel is dolgozott együtt. Miles kezdetben videoklipeket rendezett és ahogyan ő mondja: „a véletlen sodorta a fotós szakma karjaiba”. Akkori barátnője modell karrierbe kezdett és Aldridge készítette a sorozatot róla. A beküldött képek fotósa azonban jobban érdekelte a szakmai zsűrit, mint maga a modell.
Ezután egyike lett a legkeresettebb fotósoknak, olyan magazinok keresték kegyeit, mint a W magazin, a Vogue, vagy a Harper’s Bazaar. Mostanra pedig olyan nagy művészekhez hasonlítják, mint Hitchcock, vagy David Linch. Munkáira jellemző, hogy előszeretettel kísérletezik a színekkel és a fényekkel, emellett gyakran helyezi szereplőit krimikre jellemző szituációkba. A képeken szereplő nők beállítására jellemző, hogy mindannyian az idegösszeroppanás szélén állnak, vagy éppen az őrület határát súrolják. A kezdeti képkockák után Miles eldöntötte, hogy többet szeretne az átlagos divatfotóknál. Olyan jeleneteket tervezett megalkotni, melyekben a nők mélyen féltett titkaikat próbálják palástolni.
Elmondása szerint az inspiráció bárhonnan jöhet. „Ihlet bármikor jöhet, akár egy kiömlött ketchupos üveg kapcsán is. Nem is olyan régen a feleségem kiöntötte a ketchupot miközben a vacsorát készítette. Jó férjhez méltóan én ahelyett, hogy segítettem volna neki, csak ültem ott dermedten és azon gondolkoztam, hogyan lehetne ezt momentumot a képeimnél hasznosítani. Később egy alkalommal meglátogattuk a feleségem édesanyját Pennsylvaniában. Őrület mi volt ott! Több mint száz macskát tartottak a háznál! Ez is egy olyan szituáció volt, melyet képre szerettem volna vinni. Máskor meg csak figyelem az emberek olykor üres tekintetét, miközben várok a buszra, és próbálok rájönni mi lehet az arcok mögött.”- nyilatkozta egy interjúban a fényképész.
A fotóst korábban megihlette Csipkerózsika sötétebb verziójú története is, de a házimunkába beleőrült feleség szerepét szintén képekre varázsolta. Divatfotós lévén sem jeleníti meg soha a képeket az aktuális kollekció szemszögéből, sőt kifejezetten szereti a buja meztelenséget a divatban, és előszeretettel látogat ilyen típusú bemutatókra. Hitvallása, hogy a fotózást ma már nem a technika teszi naggyá, hanem az ötlet és a fogalmak. „Az elv, hogy divatfotó csak egy felvétel a különböző ruhákról, ma már nem igaz többé. Korábban minden fényképésznek volt saját technikája, apró titkai, melyekkel érdekessé tették képeiket. Napjainkban, a digitális világban azonban nincsenek már titkok. Az ötlet az, ami megkülönbözteti egyik fotóst a másiktól.”
