Amikor valahová megérkezünk, mindig jó ha tudjuk, hogy honnan indultunk. Valamikor régen a retro korszak fénykorában születtem egy hétgyermekes nagycsalád második lánygyermekeként. Írói vénával bőven ellátott szeretett nagyszüleim, intelligens pedagógusok lévén, elvetették bennem a szépirodalom, és a finom egyszerűség szeretetének magvait. Heten vagyunk testvérek és mind lányok. Van aki fest, van aki rajzol, van aki előad, és van aki ír, én ez utóbbi lennék. Frenyó Krisztina írása
Szigorú nevelést kaptam otthon, és bár gyermek, majd kamaszkoromban sokat lázadtam emiatt, ma már hálás vagyok szüleimnek, hogy megalapozták a világhoz való hozzáállásomat. Azok az értékek, amelyek ma már sajnos feledésbe merülnek, számomra nélkülözhetetlenek, olyan ez, mint a levegő, e nélkül nem tudnék élni. Édesapám arra tanított, hogy a szépség csak egy plusz talentum és nem kell vele törődni, hiszen ahogy öregszünk, levetjük magunkról ezt a felesleget. Ennek ellenére, én mindig azt gondoltam, a szépség egy meghatározhatatlan fogalom és mondhat bárki bármit, nem sok olyan nőt ismerek aki, – ha csak pár napra is – de ne szeretne szép lenni. Mindig arra vágytam, hogy a gyermekkori megfelelési kényszeremet levetkőzve, önmagam merjek lenni, kiálljak az igazamért, és valóban azt mutassam kifelé, aki legbelül vagyok, de ez sok esetben nem sikerült. Mindig azt éreztem, valami hiányzik, kell még egy löket, hogy ki merjek lépni az utcára emelt fővel, ha akarok mini szoknyában, ha úgy gondolom lezseren, de mindig csinosan, mindig egészséges önbizalommal.
Mindannyiunk életében adódnak problémák, azonban engem bizonyos körökben, halmozottan problémás esetként emlegettek, – ennek okait most nem fejtegetném, majd a könyvemben – na, ennek akartam véget vetni. Amikor a közelmúltban egy óriási lelki trauma ért, és kétségbeesve kerestem a választ, ekkor Dóra húgom kezembe adott egy könyvet és azt mondta: olvasd el és közben figyeld, hogy változol, csak ne nézz hátra, élj a jelenben, ám legyenek konkrét terveid, céljaid és tarts ki mellettük. Igaza volt Dórinak, nekem ez a könyv oly mértékben segített, hogy MÁSNAPTÓL kezdve, lépésről lépésre megváltozott az életem, de ehhez én is kellettem! Úgy éreztem, nagyjából rendben vagyok, hiszen akik szeretnek – és nem ez a fontos? – azoknak semmi bajuk a külsőmmel, szépnek tartanak, átölelnek és biztonságot nyújtanak. De mi a helyzet velem? A tükörbe nézve egy szürke fogat láttam, egy soványka nőt, aki lestrapált, elfáradt és megviselt. Az idő kéretlen ráncokat gyűrt az arcomra, és sokszor éjjelente csurom vizesre sírtam a párnám a kétségbeeséstől, hogy elmúlik felettem az idő. Szerettem volna egyszerre a legjobb anya lenni, gyönyörű nő, szexi vadmacska a Kedvesnek, és újra menyasszony, majd szerető feleség. Túl sokat akartam, és úgy éreztem az idő a legnagyobb ellenségem. Kegyetlenül mardosott a vállalkozásom bukásából adódó, pénzhiány kellemetlen érzése, az állástalanság, a kétségbeesett kapálódzás a nagy süllyesztő közepén. Mit kell tennem ahhoz, hogy mindez helyrebillenjen, hogy lecsillapodjak, magamba szálljak, és ne vádoljak sem másokat, sem magamat, és tiszta fejjel egy nyugodt pillanatban megtaláljam a megoldást? Tudom, hogy a külső, rendezett belső nélkül semmit sem ér, ám azt is szentül hiszem, hogy ez a teória fordítva is megállja a helyét. Na és ekkor jött a TV2 felhívása! – Jelentkezőket várunk Lakatos Márk, Én is szép vagyok átalakító műsorába. Nem sokat gondolkodtam, – ölemben a laptoppal – kedvenc kismarosi kávézómban jelentkeztem Márkhoz. Kíváncsiak vagytok a folytatásra?
Folytatás következik…
