Gianni Annonit nagymamája mindenre megtanította, amit az olasz nők tudnak a konyhában. Nemrég arról mesélt nekünk, miért lett szenvedélye a főzés…
Mesélnél arról, ki tanította meg főzőtudományod alapjait?
Régebben a nagymamám és a szüleim mellett tanultam meg főzni. Persze akkoriban még nem erre a pályára készültem. Az ember fiatalon nem mindig tudja, mit akar, az idő előre haladtával ez folyamatosan változik. Eleinte úgy gondoltam, fontos, hogy olyan szakmám legyen, ami biztonságot ad. Ezért tanultam közgazdásznak, de amikor láttam, hogy nem igazán tudok a szakmában érvényesülni, és nem érzem jól magam benne, rájöttem, hogy valami egészen mással szeretnék foglalkozni. Emberekkel, jó kedvvel, örömszerzéssel. Tulajdonképpen ez vezetett el a főzéshez.
Annyi szépet hallani az olasz tájakról, ételekről, a mediterrán időjárásról, csinos nőkről. Nem vágysz néha vissza Olaszországba?
A vágyak mindig bennem élnek, mert az az igazi otthonom. De itt is szeretek lenni, és igazából nem is vagyok azért olyan messze Olaszországtól, gyakorlatilag pár órás repülő út. A magyar nép nagyon közvetlen nép, amellett, hogy sokan pesszimisták, jól érzem magam itt. Mostanában egyre többet látogatok persze haza, nem mindig csak a szüleimhez, hanem Olaszország különböző részeire is utazgatok olykor.
Otthon szívesen főzöl esténként?
A főzés nagyon időigényes dolog, amit ellehet rontani benne az az, ha nagyon keveset vagy otthon. Magamnak nem szeretek főzni. Viszont nagyon szeretek a szeretteimnek, a páromnak, ha van, és persze ünnepekkor a családdal.
Van kedvenc ételed, vagy recepted?
Nincs kedvencem, szinte mindent megeszek. Két dolog van, amit kifejezetten nem szeretek. Az osztriga és egy olasz körte típus. Ez egy hosszúkás fajta és nagyon cukros. A gej dolgokat alapból nem bírom túlzottan.
Említetted, hogy közvetlen nép vagyunk. De mi a véleményed a magyar vendéglátásról? Szerinted miben kellene, ha kellene egyáltalán a magyaroknak változtatni?
A vendéglátás a közönség igénye szerint is változik. Tehát, ha rántott sajtot akarnak enni mindenhol, akkor azt fognak felszolgálni az összes étteremben, mert félnek változtatni. Én azt gondolom, hogy egyre jobb a helyzet. Persze a vendéglátás nem csak a konyhát jelenti. Hozzátartozik a szerviz, és a felkészültség is. A magyar konyha jó irányba mozdult el, csak nagyon hosszú még az út. Az alapanyagok még nem minőségiek, nagyon sokszor csak külföldi alapanyaggal tudunk dolgozni, ha minőséget szeretnénk létrehozni. Sok a probléma, de megindult a fejlődés.
Olaszországban mennyiben más az éttermek helyzete?
Az olaszok az otthoni ízeket szeretik. Nálunk sokkal nehezebb éttermet csinálni, mint Magyarországon, mert otthon még mindig szeretnek főzni, és ezzel nagyon nehéz felvenni a versenyt. Az olasz embernek sokszor jobban ízlik, amit otthon készít az édesanyja, vagy a család. Ez azokra az országokra jellemző főként, ahol lassabb az élet, ahol nyugodtabb tempóban telnek a mindennapok. A főzés ugyanis időigényes. Régen a nagymamám nem időre, hanem illatra, színre főzött. Egyszerűen tudta, mikor van kész, mikor tökéletes az étel. Nagyon élénken élnek bennem az akkori illatok, főleg a zöldségeké.
Te is ezeket az illatokat próbálod felidézni, visszaadni az ételeidnél?
Persze. Úgy gondolom, hogy az íz világom nagyon kifinomult. Általában, ha valami nekem nagyon ízlik, az legtöbbször az embereknek, és a vendégeknek is ízlik. Ha a séfekkel dolgozom együtt, megkóstolom az ételt, és meg tudom mondani, hogy mi hiányzik belőle. Legtöbbször fantasztikus munkát végeznek. A konyha nagyon kemény munka, ugyanakkor nagyon lehet szeretni, igazi művészet. Nem csak színekről, formákról, tálalásról beszélek. Az csak látvány. Ami hozzájön sokkal több. Illatok, érzések, állag. Kicsit olyan, mint a festészet.
Íme egy tipikus, finom olasz süteményrecept:
Pan di Spagna nutellás mascarponekrémmel
Tésztához: 6 db tojás, 15 dkg cukor, 15 dkg liszt, 1 csomag sütőpor
Krémhez: 25 dkg mascarpone, 4 dl tejszín, 35 dkg nutella
Elkészítés: Először a tojásokat válaszd ketté, a fehérjét egy csipet sóval verd kemény habbá. A tojás sárgákat keverd ki a cukorral, öntsd hozzá a lisztet és a sütőport. A felvert tojásfehérjét óvatosan forgasd bele a liszt-tojássárga-cukor keverékbe. Öntsd sütőpapírral bélelt tepsibe vagy bármilyen tetszőleges formába, és süsd kb. 25 perc alatt 180 fokon, míg aranyszínűvé válik. Ez alatt egy nagy tálban robotgéppel verd habbá a tejszínt, forgasd bele a mascarponét, majd a nutellát, és addig dolgozz rajta a robotgéppel, míg teljesen el nem keveredik. A tésztát vedd ki a tepsiből, és hagyd állni körülbelül 15 percig, majd vízszintesen vágd el két, vagy három részre. Ezután már csak meg kell töltened a krémmel.
