Szeptemberben 13-án veszi kezdetét a Miele főzőiskola legújabb sorozata, melyet a népszerű színésznő, Hegyi Barbara neve fémjelez. Ez más lesz, mint a többi. A fantáziaszakács, akivel együtt alkothatunk, őszinte lelkesedéssel és örömmel beszél a főzésről. Szinte sugárzik. Ebből és különleges receptekből bizony sokat kapnak majd a látogatók.
Tavaly év végén jelent meg az Abraka babra – Monológok a konyhámból című könyved, melyben kedvenc receptjeidet árulod el az olvasóknak. Milyen volt a fogadtatás, kaptál visszajelzéseket?
Az írás egy teljesen új terület volt számomra, hisz mindezidáig csupán a színházi vagy televíziós szerepeimről hallottam véleményeket, de most a könyvvel kapcsolatban is. Az olvasók nagyon kedvesek, jó érzéssel tölt el azt hallani, hogy: „Igen, elkészítettem a mákos tortát és nagyon finom lett”. Persze a főzés számomra hobbi, melyet örömmel űzök. A színházi szerepeimre vagyok a legbüszkébb; mégis megtisztelő érzés az, hogy nagyon sokan megvették, lapozzák és használják is a könyvemet.
Az Abraka babra egy kedves olvasmány is egyben, ahol a főzni vágyók életed bizonyos részeibe is betekintést nyernek családi és kedvenc ételekhez kapcsolódó történeteid által. Úgy tűnik, az anyatejjel szívtad magadba a gasztronómia szeretetét.
Olyan közegben nőttem fel, ahol sok családanya, özvegyasszony élt együtt, akik rendszeresen és nagyon finomakat főztek. Négy éves koromban már a konyhában lábatlankodtam, és mindig volt feladatom. Életem első palacsintáját hat évesen készítettem, miközben édesanyám aludt. Egy vasárnap reggel arra ébredtem, hogy meg tudom csinálni. Az egész rokonság megkóstolta az inkább rántottára hasonlító valamit. Dicsérték persze és hősiesen megették. Ez az egyszerűnek tűnő desszert egyébként sokáig próbára tett, mert legyen vékony, ne legyen zsíros, tejjel, esetleg szódával és folytathatnám a sort… A tészta a lelke, melyet nekem régen a dadám kevert be, az én dolgom már csupán a sütés volt. Most beszereztem egy nagyon jó palacsintasütőt, s ezzel valóban gyerekjáték a sütögetés.
Könyvedben közel 140 recept található, az összes a Te szájízed szerint.
Így van. Bemutatok hagyományos ételeket is, de családunk kedvenceivel is megismerkedhet az olvasó. „A mi stefániánk” elnevezésű recept például egy ilyen. A stefániáról ugyanis mindenkinek a vagdalt jut eszébe, ez a mi receptünkben azonban a marhának egy bizonyos része, amit így hívnak. Vannak tehát örökölt receptjeim is, de bemutatok az állandó diétázás miatt megreformált fogásokat is.
Nyilván a kísérletezéshez idő kell. Valószínűleg olyanokkal is találkozol majd itt a Miele főzőiskolában, akiket folyamatos kudarc ér a tűzhely mellett, de előfordulhatnak gyakorló kukták is.
Igen, pont ez benne a kihívás. Nagy öröm számomra, hogy a Főzőiskola berkein belül megmutathatom az érdeklődőknek, hogy pofonegyszerű az egész. Sanyival ellentétben, aki a Miele séfje, én egy laikus vagyok, aki otthonosan mozog a konyhában és szívesen adja át tapasztalatait. Várom a kudarcos embereket. Akkor lesz sikeres ez a főzőest, ha ők eljönnek, és úgy mennek haza este, hogy: „hát ebben nincs semmi különös, én is meg tudom csinálni azt, amit ő”. És pont ez a lényeg. Úgy kell hozzáállni, hogy nincs benne semmiféle trükk. Igyekszem ezt sugallni.
A receptvideó forgatásakor készített túrógombócod engem már meggyőzött. Negyed óra alatt jóllakattad a stábot…
Ha valakinek elmondod, hogy túrógombócot főzöl vacsorára spenóttal és paradicsomos sugoval, tágra nyitja szemét és elképzeli, hogy órákat töltesz majd a konyhában. Pedig nem, Te is láthattad, néhány perc az egész. A természetemből kifolyólag nem szeretem az elfecsérelt perceket. Nekem, aki 10-kor bemegyek a színházba próbálni, majd onnan kora délután hazaérek, van egy kis időm, hogy a családomnak enni adjak úgy, hogy még az esti előadás előtt le is tudjak feküdni. Kihasználok minden percet.
És mindez sikerül is.
Legalábbis igyekszem. Szeretek gyorsan főzni, friss dolgokból, finomat. Várok egyébként olyan embereket is, akiknek nincs elég önbizalmuk, esetleg társra vágynak. Szerintem ennél jobb pasizós (nem szeretem ezt a szót, de mégis leírja a jelenséget) program aligha akad. Mert együtt főzni, egy kanálból kóstolni… Én hiszek a szexi, az erotikus konyhában. Ez pont úgy hat az érzékekre, mint egy simogatás. Tehát van benne valami.
Az első közös főzés szeptember 13-án lesz. Fejedben él már az összes esemény tematikája, vagy ennyire előre nem szabod meg a kereteket?
Kíváncsi vagyok, mire lesz érdeklődés. Barátaink, akiket gyakran vendégül látunk, szeretik, hogy mindig valami újat, valami különlegeset ehetnek nálunk. Ezt a szellemiséget szeretném átadni és olyan fogásokat készíteni, melyek laktatóak, finomak és a legfontosabb: gyorsan elkészíthetőek.
Kik a legfőbb kritikusaid?
A családom, mert mindent – bármit főzzek is – megkóstolnak, és rögtön mondják is, hogy mit gondolnak. A konyha nálunk amúgy is a „legforgalmasabb” hely, mert az állandó rohanások közepette a közös főzésnek és étkezésnek nagy jelentősége van. Ha a főzésre nem egy végeláthatatlannak tűnő tevékenységként tekintünk, akkor minden adott ahhoz, hogy azt úgy műveljük nap mint nap, mint egy hobbit, melynek végeredménye egy jóízű lakoma.
Mit üzensz azoknak, akik ellátogatnak a főzőestedre?
Bízom benne, hogy nem okozok nekik csalódást. Abban a konyhai ízlésben, melyben viszonylagos jártasságot szereztem, szeretném átadni tudásomat és tapasztalatimat. De az is lehet, hogy én tanulok majd tőlük. A konyhában való tüsténkedés kellemes dolog. Mindenkinek van ötlete és saját elképzelése. Soha nincs vége. Olyan, mint a zene: a kottafejek más sorrendbe rakásával más muzsikát kapunk. Pedig azok csupán fekete pöttyök. Ezek pedig alapanyagok.
