Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtiszt börtönbüntetését tölti, miután a méregdrága gyémánt, amelynek biztonságos szállításáért ő felelt, eltűnt. Cassidy megszökik, majd váratlan döntést hoz: kilép egy New York-i szálloda 20. emeleti szobájának ablakán. A szálloda alig arasznyi párkányán egyensúlyozva igyekszik meggyőzni Lydia Spencer tárgyalót (Elizabeth Banks) az ártatlanságáról. Worthington a forgatás körülményeiről osztott meg izgalmas részleteket.
Mi fogta meg a Borotvaélen forgatókönyvében?
Talán az, hogy könnyű megérteni, ugyanakkor megtévesztően bonyolult. A film egy párkányon álló, borotvaélen táncoló emberről szól, hiszen ez a címe, de ha továbbmegyünk, felmerül, hogy mik azok az akadályok, amiket ennek a fickónak le kell győznie? Nem csak az a tét, hogy leugrik-e vagy sem, leesik-e vagy sem. Lényeges az is, hogy képes lesz-e vagy sem bebizonyítani az ártatlanságát. De valóban ártatlan-e? Éppen ez az út az igazság felé, amin ez az ember végigmegy, lenyűgöző és izgalmas a nézők számára.
Milyen nehézségekbe ütközött?
Nick Cassidy szerepe kihívás volt számomra, mivel félek a magasban, és a legtöbb jelenetet a párkányon valóban a Roosevelt Hotel párkányán vettük fel, 60 méter magasan Manhattan 45. sugárútja fölött.
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen szerepre?
Szerintem sehogy. Egyszerűen ki kell lépni az ablakon és tenni a dolgunkat. Normális esetben ha az ember kilép egy szálloda ablakán, mindenki azt mondja, hogy jöjjön vissza. A kaszkadőrök el tudják mondani, hogy milyen érzés kint lenni. De ez olyan, mint a szerelem. Amíg nem tapasztalod meg saját magad, addig nehéz elképzelni.
Az előzetesekből ítélve a járókelők is fontos szerepet játszanak a filmben.
Igen, ez egy érdekes vonulat a filmben. A lentiek feltehetően azt kérdezik tőlem: „mi történik ott fent?” És pontosan ezt szeretnénk érzékeltetni. Nem tudhatják, hogy mi folyik odafent, maguknak kell elképzelniük, hogy mi történhet azzal az emberrel. Tehát a tömeg maga is egy külön szereplő.
Mire gondolt odafent, 20 emelet magasan?
A forgatás minden percében az volt a célunk, hogy lenyűgözzük a nézőket, azon dolgozunk, hogy remek filmet nyújtsunk a nézőknek. Én így tekintek a filmekre: az emberek fizetnek érte, és azt várják, hogy egy más korba vagy környezetbe röpítse őket, érezzék, hogy ott vannak és azt, hogy ami ott történik, lenyűgözi őket annyira, hogy a székhez szegezze őket és figyeljenek.
Interjú: Pro Video
