Évszázadok óta a szépséget és a gazdagságot jelképezik, ragyogásuknak egyetlen nő sem tud ellenállni. Ezek a veszélyesen szép kövek azonban halált, bánatot és szerencsétlenséget hoztak magukkal a történelem során, és a legenda szerint átok ül rajtuk.
Koh-i Noor gyémánt: a Fény hegye
Az Indiából származó Koh-i Noor gyémánt az egyik leghíresebb drágakő a világon, a legenda szerint, magához Krisna istenéhez tartozott. Eredeti birtokosától valószínűleg a 12. században lopták el, azóta pedig szerencsétlenséget hoz tulajdonosaira. Először 1304-ben bukkant fel a Mogul krónikák részeként, az uralkodó birodalmára ellenséges perzsaseregek törtek rá, majd elfoglalták azt, a mogul császárt pedig kivégezték. A gyémánt a perzsáknál maradt, több mint 110 évig, a Koh-i Noor nevet a Perzsa királytól kapta, jelentése: a Fény hegye. Az idők során számtalan afgán, hindu, perzsa uralkodó tulajdonába volt, a kő birtoklása azonban szinte kivétel nélkül gyilkosságot, vagy tragédiát hozott gazdájára. Az uralkodók elvesztették hatalmukat, és többen erőszakos halált haltak. Egy 1306-ban íródott ősi szöveg szerint, aki birtokolja a gyémántot, egyúttal uralja a világot is, ugyanakkor ezzel vállalja a kővel járó összes balszerencsét. A gyémántot a legenda szerint, csak egy isten, vagy nő viselheti büntetlenül. 1851-ben az Angol Kelet-Indiai Társaság Viktória királynőnek ajándékozta az ékszert, aki mélyen hitt a legendában, éppen ezért meghagyta, hogy a ragyogó ékkövet csak és kizárólag nő viselheti. Kérését a mai napig tiszteletben tartják a brit uralkodó házban, ma a Koh-i Noor gyémánt II. Erzsébet koronáját ékesíti.
Brahma szeme, avagy a legendás Orlov gyémánt
A 250 karátos drágakő szintén Indiából származik, a legenda szerint eredetileg egy indiai szentély közelében lévő hindu bálvány szobor szeme volt, amit egy szerzetes lopott el évekkel ezelőtt. A sors, és az istenek ezért átokkal sújtották a követ, a későbbi évek folyamán tulajdonosai sorra öngyilkosok lettek. A gyémántról számos mendemonda kering, a történet szerint, 1772-ben Nagy Katalin számára vásárolta meg Grigoríj Orlov, a cárnő kegyence, a követ a koronájába foglaltatta, ám hamarosan kiábrándult szerelméből. Az ezután következő történet némileg zavaros, a történelem és a legendák homályába burkolózik. Állítólag a követ 1920-ban kimenekítették Szentpétervárról, 1932-ben pedig az Egyesült Államokba importálták. Nem sokkal ezután az importőr leugrott egy manhattani felhőkarcoló egyik felső emeletéről. Nadia Orlov, és Leonila Galitsine-Bariatinsky orosz hercegnők, akik szintén birtokolták az ékszert, ugyanúgy a mélybe vetették magukat, a két esetet pedig csupán hetek választották el egymástól. Egyesek szerint, az Orlov gyémántot később három darabra vágták, hogy megtörjön az átok, mások azt állítják, jelenleg is a Moszkvában található az orosz nemzeti kincs féltett darabjaként, a kétkedők pedig meg vannak róla győződve, hogy az itt található kő már csak jól sikerült másolat, és hogy jelenleg hol van az elátkozott gyémánt, azt senki nem tudja biztosan…
Hope gyémánt
A 112,5 karátos kék gyémánt az egyik legkülönlegesebb ékszer a világon, számos tragédia köthető hozzá. Az indiai kő egykoron Síva istennő szemét díszítette, a gyémántot állítólag egy pap lopta el, majd egy kereskedő hozta el a pestissel együtt Velencébe. A gyémánt nevét tulajdonosáról Henry Thomas Hope-ról kapta, talán ő volt az egyetlen akinek szerencsét hozott. A követ XIV. Lajos csiszoltatta 67 karátos ékszerré, majd a Montespan márkinőnek ajándékozta. Miután a márkinő kegyvesztett lett, a kő visszakerült a királyi családba. Ezután Lamballe hercegnő tulajdonába került, akit nem sokkal ezután halálra vertek, később Marie Antionette-nek sem hozott szerencsét, a királynét ugyanis lefejezték. Az importőrt, aki Európába hozta a követ szintén nem kerülte el az átok, miután 86 évesen visszatért Indiába, vadon élő kutyák tépték szét.
A Lila Delhi Zafír
Utolsó tulajdonosa Edward Heron-Allen tudós azt mondta, a Delhi Zafírt vér színezi, és szörnyű átok ül rajta. Állítólag annyira félt a legendától, hogy állítása szerint bedobta a követ a csatornába, azonban az ékszer visszatért hozzá. Később lezárt ládában tartotta, végrendeletében pedig, azt tanácsolta a következő tulajdonosnak, hogy dobja a követ az óceánba. A Lila Delhi Zafírt 1857-ben a Cawnpore Templomból lopta el egy Ferris nevű katona. Ő és fiai nem sokkal később minden vagyonukat elvesztették, majd tragikus balesetben elhunytak. A kő egy barátjuk tulajdonába került, aki ezután saját kezével vetett véget életének. A tragédiák sora azonban itt még nem ért véget, Hero-Allen 1943-ban a londoni Természettudományi Múzeumnak ajándékozta az elátkozott ékszert, állítólag a Delhi Zafírt érintő két múzeumi kurátor szintén erőszakos halált halt.
