Természetes, vidám, eredeti és még énekelni is kiválóan tud. Talán ezek azok a tulajdonságok, melyekkel Kocsis Tibor levette lábáról a rajongóit. Még mindig tartogat magából meglepetéseket, de mi azért igyekeztünk egy kicsit többet megtudni róla.
Minek örültél a legjobban a nyereményeid közül?
Az autó a legkézzelfoghatóbb, nekem ez szimbolizálja a nyereményt, hiszen minden nap használom, de természetesen nagyon örültem a pénznek és az utazásnak is, bár a nyaralás egyelőre csak távlati terv. Most elsősorban a munkára koncentrálok és így még nem tudom mikor fogom felhasználni. De már alig várom, mert nagyon szeretek utazni.
Eldöntötted már kit viszel magaddal?
A nyereményút eredetileg két főre szól. Az adott pillanatban döntöm majd el, hogy kettesben vagy egy nagyobb társasággal utazom el. Még az is lehet, hogy nagy hangos, baráti lazulás lesz belőle. Vagy csendesebb, kétszemélyes romantikázás. Bármi megtörténhet.
Milyen terveid vannak a karriereddel kapcsolatban?
A vágyam az volt, hogy részesévé váljak annak a világnak, amihez mindig is tartozni szerettem volna. Az, hogy megnyertem az X-Faktort sok lehetőséget adott, és még több feladatot. Most lehet olyan távolabbi terveket megfogalmazni, amik korábban elérhetetlenek voltak, menni előre és az álmokat valósággá változtatni. Jelenleg minden erőmmel a lemezemen dolgozom, ami a következő álmom. A fellépések között minden szabad percben stúdiózom, remélem májusban kész leszünk vele, és elkezdhetem az élőzenekaros turnémat. Ez az év számomra erről szól, aztán ki tudja, hogy hogyan alakul a jövő. Én az a fajta vagyok, aki mindig csak egy lépéssel gondolkodik előre, túl sokat sem szabad tervezni. Azzal csak gúzsba köti magát az ember.
Én azt hittem, hogy te csak be akarod bizonyítani magadnak, hogy meg tudod nyerni az X-Faktort, kipipálod, hogy megvolt és továbblépsz, más célokat keresel.
Nem tervezem, hogy megmászom a Mont Everestet vagy felcsapok szakácsnak és Michelin csillagos éttermet nyitok. Legalábbis mostanában nem. Ilyen értelemben véve nem vagyok egy kalandor. Győzni az X-Faktorban: egy lehetőség amivel élni kell. Ez pedig azt jelenti, hogy még nagyon sokat kell dolgozni. A java most kezdődik. A versennyel kapcsolatban nem volt bennem bizonyítás. Nem vagyok a görcsösség híve, igyekeztem lazán felfogni, hogy ne a nyerni akarás vezéreljen, hanem az éneklés szeretete. A győzelem mámorító érzés volt, de azért van még a zenei pályán is jó pár meghódítani való csúcs. Ha azok is megvoltak, akkor talán jöhet a hegymászás vagy a Stroganoff bélszín.
Ez az jelenti, hogy csak az énekléssel foglalkoznál, és nem helyezkednél el valahol a kommunikációs végzettségeddel?
Az éneklés pillanatnyilag egész embert kívánó elfoglaltság és bízom benne, hogy ez a jövőre nézve is így lesz. Persze semmi elől sem zárkózom el. Manapság mindenképpen érdemes több lábon is állni. Bár a szakmámat is gyakorlom szinte minden nap, a lemez készítésénél, a forgatásoknál és az interjúknál jól jön a kommunikációs végzettség alapból.
Milyen a kapcsolatod a rajongóiddal? Egyáltalán melyik korosztályról beszélhetünk?
A visszajelzésekből úgy körvonalaznám, hogy leginkább a 25 év feletti női rajongóim vannak többségben. Igyekszem ápolni a kapcsolatot velük, az összes levélre válaszolni, ami gyakran több órát vesz igénybe, de fontosnak tartom a közvetlen kapcsolattartást a közönséggel, nem egy nipp vagyok a vitrinben amihez nem lehet hozzányúlni.
Hogy sikerült feldolgoznod a hírnevet, azt, hogy úton- útfélen megállítanak?
Eleinte szokatlan volt, de nem hirtelen történt, fokozatosan alakult ki hétről-hétre, hónapról hónapra a műsor alatt ez az ismertség. Sokkal feltűnőbb a családomnak, vagy a barátaimnak, mikor végigjönnek velem az utcán, hogy mennyien megismernek, rám köszönnek. Én könnyen hozzászoktam, és örülök minden kedves szónak.
Volt valamilyen negatív élményed?
Vannak olyan helyzetek, amikor az ismertség a visszájára fordul. Ha egy barátommal, vagy a valamelyik testvéremmel ülök egy kávézóban egy láthatóan komolyabb beszélgetés közepén és valaki közbeszól azt nem mindig tartom helyénvalónak. Némi magánélet mindenkinek jár. Ennek ellenére természetesen jól esik az emberek közeledése, mert azt jelenti, hogy szeretnek.
Megváltoztatott téged az ismertség?
Eddig azt mondogattam, hogy nem, de közben rá kellett jönnöm, hogy sok minden megváltozott körülöttem, az élethelyzetem, a körülmények, az emberekhez való viszonyom, és így nyilván én magam is. Az lenne természetellenes, ha ennyi minden történik az emberrel és az nincs rá hatással. De az, hogy az ember változik, magától értetődő és nem jelenti azt feltétlenül, hogy rossz irányba. Ha gáz lenne akkor a családom vagy a barátaim már mondták volna.
Nyitottabb lettél?
Bizonyos szituációkban igen. Már eleve a műsor sokat változtatott rajtam, bár többen mondják, hogy pont a zárkózottságom tett érdekesebbé, mindig volt valami kis titok, felfedezni való, amit szépen apránként nyitogattam meg, és ez kíváncsivá tette az embereket. Ez a folyamat még mindig tart.
Ha el akarnál bújni mindenki elől hová mennél?
Néha nem árt egy kis nyugalom, erre tökéletes a lakásom, ami abszolúte privát szféra és szeretném ezt meg is őrizni. Jól jönne idővel egy kis vidéki ház. Most elég intenzív életet élek, és néha jólesik kicsit kikapcsolni. Voltam egy fellépésen, az erdő közepén, ahol tényleg csak a madárcsicsergést lehetett hallani, jó levegő volt és rájöttem mennyire hiányzik az utóbbi időben ez az életemből. Mióta a nagyvárosi nyüzsgésben élek, szinte el is felejtettem milyen csodálatos dolgok ezek.
A műsorban rengeteg tanácsot, tippet kaptatok a külsőtökkel kapcsolatban. Te mit fogadtál meg, illetve mi az, amit te is tudnál ajánlani az olvasóknak?
A stylistom, Holdampf Linda egyből ráérzett a stílusomra, és azt próbálta áthelyezni a műsorba, amilyen a magánéletben is vagyok. Nem volt rajtam semmi olyan ruha, amit nem éreztem magaménak. Én egy kicsit érettebb, elegánsabb, visszafogottabb vonalat képviselek az ing, nyakkendő, zakó, farmer stílussal. Soha nem voltam egy baseball sapkás, sportcipős fazon. Nincs azzal baj egyébként, mert valakinek az áll jól. A műsor alatt megtanultam, hogy mi a férfiak hajlamosak vagyunk nagyobb méretezésű ruhákat hordani, mint ami a rendes méretünk, mondván az kényelmes. Leginkább ingekből, zakóból, de nadrágból is. Én most mindenből M-es méretet veszek, korábban ez soha nem fordult elő. Mindenféleképpen azt tanácsolom, alaposan figyeljenek oda, hogy ne vegyenek semmiből nagyobb méretet, mint ami illik rájuk, mert az sokkal jobban áll. Ruhát nem csak azért hordunk, hogy ne fázzunk… A színeket sem kell mellőzni. Jó példa a piros kabát, ami műsorban rajtam volt. Lehet az ember bátrabb. Nyilván bizonyos határok között…
Marad időd arra, hogy egészséges életet élj?
Próbálok erre odafigyelni. Edzeni mindenféleképpen eljárok, illetve szeretek futni, próbálok is heti háromszor időt szakítani rá, legalább annyira, hogy egészségesen kifáradjak. A futás szellemileg is nagyon jó hatással van rám, rengeteg ötlet jut eszembe olyankor. Sajnos magas a vérnyomásom, ezért igyekszem odafigyelni arra mit eszem, arra már kevésbé, hogy mikor, elég sokszor helytelenül csak késő este tudok enni.
Mennyi időd marad szórakozásra?
A fellépésekben élem ki a szórakozást, együtt szoktam bulizni a rajongóimmal. Sok szórakozóhelyre járok fellépni, ahol nagyon jó hangulat vár. Privát bulikra, amikor én tudok elmenni szórakozni, mostanában kevesebb esély van, mert gyakorlatilag minden hétvégém foglalt. Jelenleg az a szórakozás, ha találkozom a barátaimmal hétköznap este, iszunk egy pohár bort és beszélgetünk.
Milyen helyeket, helyzeteket ajánlasz, hol lehet ismerkedni?
Soha nem voltam híve a szórakozóhelyes ismerkedésnek. Engem borzasztóan idegesít, ha a zajban ordibálni kell és nem tudjuk megérteni egymást, mert fülhöz tapasztott szájjal kell harsogni. Én az ismerős ismerősében hiszek. Soha nem szabad görcsösen keresni a szerelmet, az mindig jön magától.
Neked mi az ideálod?
Rém felszínes lenne külsőségekről beszélni. Számomra az a fontos egy kapcsolatban, hogy ne legyen alá-fölé rendeltségi viszony, nem akarok minden áron dominálni. Jó ha fel tudunk nézni egymásra, egy kapcsolat nem épülhet arra, hogy az egyik fél elvárja a feltétel nélküli csodálatot a másiktól. Számomra nagyon fontos a humorérzék, anélkül nincs működőképes emberi viszony. Meg jól jön még valami megmagyarázhatatlan varázs, ami alapján azt mondom, hogy ő az igazi. De ez a része már mágia.
