A magyar vízilabdázó nemrégiben a londoni olimpiára való felkészülésről valamint arról mesélt, hogyan lett a vízipóló visszavonhatatlanul része az életének, és miért döntött úgy, hogy egy gasztronómiai különlegességeket árusító üzletet nyit Budapest szívében.
Szivós Mártonnak gyakorlatilag születésétől fogva megírták a sorsát, egy olyan családba született, melyben édesapja és nagyapja is olimpiai bajnok pólós volt. Bár nem irányította direkt módon sosem a család a vízilabda felé, Marci hamar megszerette az edzések hangulatát, és a családi hagyományok útjára lépett. Idén pedig a legnagyobb cél kijutni a londoni olimpiára, és részese lenni a magyar sikernek.
FOTÓ: Paján Anita
-Ha minden igaz nálatok a vízilabda már családi hagyománynak számít, hiszen édesapád, és a nagypapád is olimpiai bajnok pólós volt. Tulajdonképpen a sport iránti elkötelezettséget, már beléd nevelték? A család irányított erre a pályára?
Biztos, hogy örököltem tőlük a sport iránti szeretet, de ahhoz, hogy a vízilabdával kezdtem el foglalkozni, és a pólót szerettem meg, egyfelől egy szerencsés helyzet is hozzájárult. Mikor kisgyerek voltam édesapám edzősködött, tehát sokat vitt az uszodába, ahol megszerettem a hangulatot, és a sportot, de igazából soha nem irányítottak erre a pályára. Megtetszett a közeg, és valahogy teljesen természetes volt, hogy ezt fogom csinálni.
-Vonzott esetleg a kezdet-kezdetén más sportág is?
Próbálkoztam más sportágakkal is, a házban ahol laktunk, az alagsorban volt egy asztaliteniszklub, így ebbe is belekóstoltam. És miután már vízilabdáztam, tizenéves koromban volt egy kamaszkori kitörésem a foci irányába, de csak egy napos volt hála istennek, végül egy futballedzést teljesítetem a Ferencvárosban. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a pólónál maradtam.
-Ilyen felmenőkkel, gondolom akkor a sport alapeleme volt a hétköznapoknak. Emlékszel az első meghatározó gyerekkori élményre, ami miatt megszeretted a pólót?
Igazából folyamatosan kedveltem meg. Itt lettek barátaim, miután csapatsportról beszélünk, ez rendkívül fontos. Amikor elkezdtem az edzésekre járni, megszerettem a hangulatot és valahogy ott ragadtam. Aztán jobban ment a játék, az első profi szerződéssel pedig végleg eldőlt, hogy ezt a sportágat választom. Természetesen nem csak ebben képzeltem el a jövőmet.
-Teljes gőzzel készültök az olimpiára, és nemrégiben voltatok kint egy észak-amerikai túrán, a hírek szerint kétszer is kikaptatok az amerikai válogatottól. Megviselte ez a csapatot?
Soha nem jó kikapni, de igazság szerint, nagyon a felkészülés elején járunk, az amerikai csapat pedig már hónapok óta együtt készül. Nem a mérkőzések céljából utaztunk Amerikába, hanem hogy megtörjük a monotonitását a margitszigeti felkészülésnek. A helyén tudjuk kezelni a kint történteket, mi nem a felkészülés alatt akarjuk megverni az ellenfeleket, természetes ott is, de a fő célunk az olimpia, és nekünk ott kell a maximumot nyújtani.
FOTÓ: André László
-Kik lehetnek az olimpián véleményed szerint a legnagyobb ellenfeleitek?
Nagyon kiegyenlített küzdelmek lesznek. Azt gondolom, hogy a tradicionális vízilabdában meghatározó országok: Horvátország, Montenegró, Olaszország, Spanyolország, Egyesült Államok, Szerbia, Magyarország. Ezek között a csapatok között fog eldőlni a verseny.
-A sport mellett az üzleti életben is jelen vagy, pár éve nyitottátok meg a Sarki fűszerest. Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz egy ilyen üzlet megnyitásába, és mi adta hozzá az ötletet?
Ennek több apropója is volt. Az egyik, hogy játszottam egy évet Olaszországban, ahol nagyon megszerettem az olaszok ráérős életvitelét, a kávézók hangulatát. Tulajdonképpen ez is közrejátszott a Sarki fűszeres megnyitásában. De már előtte is gondolkoztam rajta, valahogy mindig is vonzódtam a vendéglátás felé. Emellett a nagyszüleimnek volt egy hasonló üzletük, még az államosítás előtt. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem az üzlettársammal, aki szakmabeli és vendéglátós, miután hazatértem Olaszországból úgy döntöttünk belevágunk egy közös vállalkozásba. Így született meg ez a kis üzlet, mely egy kávézó és egy delikáteszbolt keveréke.
-Az az egy év olaszországi idegenlégiós élet, ezek szerint mély nyomokat hagyott a gondolkodásmódodon is?
Gondolkodásban nem annyira változtam, inkább azt mondanám, hogy nyugodtabb lettem, már nem rohanok annyira ide-oda, és a feketézés szenvedélyét is innen kaptam el.
-Hogyan szoktál lazítani edzések és meccsek között?
Nagyon szeretek moziba járni, barátokkal, családdal lenni. De ha időm engedi gyakran járók pecázni is, és bár ez is vizes sport, ebben kevésbé vagyok sikeres, mint a vízilabdában. Emellett a napi edzések után mindig bemegyek az üzletbe és eltöltök ott pár órát.
-A sport gyakorlatilag felemészti szinte az összes idődet. Volt olyan pillanata a pályafutásodnak, mikor megbántad, hogy mindent alárendelsz a vízilabdának?
Olyan volt már, hogy elkedvetlenedtem, de megbánni egy percre se bántam meg, hogy a vízilabdát választottam, és hogy a sportra tettem fel mindent. Rengeteget kaptam már a pólótól, és remélem, még fogok is.
