Az interaktív színház megváltoztatja a színház és közönség kapcsolatát, egy vadonatúj közönségélmény ez, melyben mindenki színész, sokszor még a nézőtéren ülő gyerek is. A műfaj napjainkban egyre népszerűbb, a nézők már nem csupán megfigyelői szeretnének lenni az eseményeknek.
Minden este úgy mennek fel a színpadra, hogy fogalmuk sincs, mit tesznek a következő pillanatban. Az ilyen előadás semmihez sem hasonlítható, van valami varázslatos elevenség minden darabban, mely egyszeri és megismételhetetlen. Az embernek a szeme előtt egy olyan történet bontakozik ki, melyben karakter és néző olykor egy időben egy személyben létezik. Pontosan ezért is olyan izgalmas az interaktív színház, melyet frappáns szituációk váratlan megoldások, vagy éppen pörgős helyzetfelismerések jellemeznek. Minden előadás más, sokszor a közönség formálja, ilyenkor mi nézők is színészek lehetünk néhány percre.
A Dizőz halála
Amikor az étel és a színház találkozik
Az előadók előszeretettel kombinálják a színházi élményt a gasztro kalandokkal, melyből egy új szórakozási forma született, a vacsoraszínház. Egy jól megrendezett színjáték, vagy musical, íncsiklandozó fogásokkal megtűzdelve. Előfordul, hogy a játék csak járulékos elem, másodlagos egy stílusos, kifinomult klub étlapján. A műfaj története még a középkorból indult, a Madrigal vacsorákból. Ebben az időben még az étkezés, és a játék két külön helységben zajlott, és a fogásokat szórakoztató játék követte. 1953-ben a Richmond közelében lévő Barksdale Színház rendezte meg az első hivatalos vacsoraszínházat.
Napjainkban pedig Közép-Európában és Magyarországon is reflektorfénybe került, sokan ugyanis egyre inkább igénylik, hogy az előadás folyamán egyszerre több inger is érje a közönséget. Budapesten a Gyilkosság a vacsorán sorozatban a krimi és a színház találkozik, krimijáték azoknak készült, akik szeretik a színházat, a rejtélyeket, a társasjátékokat, és finom ételeket. A társulat célja, hogy az interaktív színjátszás hagyományát átültesse a hazai kultúrába.
A repertoárban jelenleg 4 darab szerepel: a Vérkötelék, A kétely fátylai, A Dizőz halála és az Utolsó csepp. A vendégek elfoglalják a helyüket, csapatokat alkotnak, majd megkezdődik a játék. Az étkezés azonban itt nem főszereplő, csupán dramaturgiai elem, keret, melyben nézők versenyeznek, hogy megoldják az est titkait. A különleges színházi előadásra mi is ellátogattunk, és ahogyan a krimikben lenni szokott, végül magunkra öltöttük a meghívott detektív szerepét, aki felgöngyölítik az ügyet. Hangulatosan berendezett étterem, szépen terített asztalok, figyelmes személyzet, és a krimikre jellemző atmoszféra fogadott bennünket. Mire észbe kaptunk a színészek már ott rohangáltak körülöttünk és apró infókat csepegtettek a közönségnek. Nem könnyű összeraknia képet, minden apró hazugságra és tényre figyelni kell, miközben a színészek természetesen nem hagynak meg senkit csendes szemlélőnek, folyamatosan „inzultálnak, és molesztálnak” minket.
A jelenetek között ezúttal nem szünetek voltak, hanem a különböző fogások érkeztek a hagyományos sorrendbe. Azonban étkeink elfogyasztása közben is agyalni kell a történteken, a desszert után ugyanis mindenre fény derül, az asztaltársaságoknak le kell adni voksaikat. Persze mindez nem csak a nézőket, de a színészeket is igénybe veszi, hiszen mindig más kérdésre és felvetésre kell reagálniuk.
A Gyilkosság a vacsorán tartalmas szórakozást jelent korosztálytól függetlenül, ajánlott mindenkinek, aki egy kis újdonságra vágyik, szereti a finom ételeket, vagy csak szívesen bújna egy detektív bőrébe néhány órára.
