Azért, hogy mit hallunk, mit olvasunk és látunk egy márkáról, rendszerint valaki felelős. A Fordnál Magyarországon Varga Zsombor ez a személy, aki egy kiemelkedő alakja a hazai kommunikációs életnek. Ő a Ford Közép-és Kelet-Európai Kft. PR- és kommunikációs igazgatója. Pozitív beállítottságával és segítőkészségével, valamint elhivatottságával nincs olyan szerkesztő vagy újságíró, akivel ne kedveltette volna meg magát. Egy személyes sikersztori mindenkit inspirál, ezért arra kértük beszéljen magáról és arról, hogyan kezdődött…
1980-ban születtem, Vácott. Gyermekkoromat, amelyhez csodálatos emlékek fűznek, a Vác szomszédságában fekvő Duna-parti településen, Sződligeten töltöttem, amelynek első lakosai között ott voltak Dédszüleim is. Nagyapám – akit sajnos én már nem ismerhettem – az orosz fogságból történt szabadulását követően sokáig tanácselnökként dolgozott Sződligeten, Ő építtette annak idején a község Kultúrházát is, míg nemrégiben elhunyt Édesapám sokáig képviselőként, a környezetvédelmi bizottság elnökeként működött közre a település életében, így az én személyes kötődésem is különösen erős Sződligethez, és a Dunához. Az alapvető értékeket, mint legtöbben, én is a szülői házban kaptam: Édesanyám önzetlensége, őszinte jó szíve, kedvessége, egyenessége, tartása épp úgy bennem él, mint Édesapám jó értelemben vett büszkesége a Családjára, gyökereire, olthatatlan tudásszomja, a történelem, különösen az ókor és középkor egyetemes történetének megismerése, a világ, a nyelvek, országok, emberek felfedezése, kultúrák befogadása, megélése iránti vágya, amelyet drága Nagymamám mindennél mélyebb, mindent megbocsátó, a szó legnemesebb értelmében vett tiszta szeretete foglal keretbe. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ebbe a családba születtem, csodálatosabb Édesanyát, nagyszerűbb Édesapát, Nagyszülőket, Testvért nem is kívánhattam volna magamnak. Ez a vidám, szeretet által áthatott Családi légkör teremtett alapot minden számára, ez által válhattam azzá, aki vagyok. Nekik köszönhetően hiszem, hogy az igazi érték nem feltételes, nem azért és akkor őszinte, önzetlen, becsületes az ember, mert és amikor ezt a másiktól is elvárhatja, hanem mert meg van benne ennek alapvető, kitörölhetetlen, felülírhatatlan, jóérzéssel eltöltő igénye. Természetesen nálunk is voltak viták, nézeteltérések, mint mindenhol, egész gyermekkoromat mégis a derű és boldogság jellemezte, és épp oly gyakori vendég volt nálunk a mosoly, ahogyan az nálam ma is. Átlagosnak mondható anyagi lehetőségeink ellenére bejártuk Magyarországot, a szomszédos országokat, s, amikor már lehetett, végigsátraztunk számos nyugat-európai országot is, amitől rengeteget kaptam, s amiért, tudván, milyen anyagi terhet jelentett Szüleimnek, sosem lehetek elég hálás Nekik.
A Család mellett a másik legfontosabb, legszentebb dolog számomra a Barátság, és hálás szívvel mondhatom, olyan Barátokat tudhatok magaménak, akikkel minden tekintetben és körülmények között számíthatunk Egymásra, akik társaságában épp úgy emlékezetes egy könnyed, vidám este mint egy napfelkeltéig tartó nagy beszélgetés, s akiknek őszinteségét és tiszta szívét hosszú évek tették próbára. A legnagyobb öröm számomra, amikor, mintegy kapuként szolgálva Közöttük, Egymással ajándékozhatom meg olyan Barátaimat, akik korábban nem ismerték Egymást, ám akikkel külön-külön ezer és ezer élmény fűz össze. Számukra elég biztosíték az én szívemben betöltött helyük ahhoz, hogy az első pillanattól teljesen nyitottan és befogadóan álljanak Egymáshoz, és a legnagyszerűbb érzés az, amikor egy-egy alkalommal én már nem is kellek ahhoz, hogy Ők Egymás segítségét kérjék, támogassák Egymást, vagy épp mulassanak Együtt egy jót. Szűkebb Baráti körömbe nem tartoznak sokan, de akad közöttük olyan, akivel óvodás korunk, általános iskolás korunk, netalán a középiskolai évek óta vagyunk elválaszthatatlanok éppúgy, mint a felejthetetlen főiskolás évek, netalán az életem első munkahelyén megismert és megszeretett igaz Barátok. Semmihez sem fogható az érzés, amikor összegyűlünk egy-egy koccintásra, sütögetésre, bowlingozásra vagy kirándulásra, és minden újonnan érkezőt őszinte, boldog lelkesedéssel, szeretettel fogadnak a már addig összegyűltek, szívből örülünk Egymásnak, és értékes, tartalmas időt töltünk Együtt.
Mi volt az első munkahelyed?
Nos, közvetlenül a főiskolát követően a francia abroncsgyártónál, a Michelin-nél kezdtem gyakornokként a kommunikációs osztályon. Ez persze így meglehetősen ambíciózus megfogalmazás, hisz első fontos feladatom az volt, hogy különböző rendezvényeken integessek Michelin-babának beöltözve. (nevet) Emellett persze rengeteget fordítottam is, és itt ismerkedtem meg a PR és kommunikációs szakma alapjaival. Nem sokkal ezt követően már a vállalat külső- és belső kommunikációs magazinjaiért feleltem azok főszerkesztőjeként, majd átjelentkeztem kereskedelmi területre. Itt területi képviselőként kezdtem, majd egy év múlva flottaértékesítésért felelős key account manager, a következő évben viszonylag fiatalon, 25 évesen a teljes magyarországi személy- és kisteherabroncs-értékesítésért felelős sales manager, végül újabb egy évet követően a magyarországi és szlovénai közép- és hosszútávú értékesítési stratégia kialakításáért, valamint az értékesítési csatornák megreformálásáért felelős disztribúciós manager lettem. Csodálatos időszak volt ez, ahol nagyszerű kollégákkal együtt dolgozva rengeteget tanulhattam, s közben hitem szerint magam is értéket teremthettem, mindezt egy olyan vállalatnál amit nagyon szerettem, és nagyon szeretek ma is. Gyorsnak mondható, de legalábbis tipikus tempójúnak semmiképp sem nevezhető előmenetelemhez nyilván kellett némi – talán nem is kevés – szerencse is, hisz mindig épp jókor nyíltak újabb lehetőségek előttem, ám szeretem azt gondolni, hogy legalább ekkora szerepet játszott benne a szorgalmam, lelkesedésem (nem ritkán éjszakába nyúlóan dolgoztam az irodában, olykor haza sem mentem), nyitottságom, kreativitásom, és ötleteim – és persze kellett egy olyan felső vezetés is, aki mindezt felismeri, támogatja és értékeli. A legnagyobb kihívás talán az volt, amikor a kereskedelmi csapat egyenrangú, ám legfiatalabb tagjából egyszer csak, mintegy primus inter pares módon annak vezetője lettem: nagy feladat volt kivívni az olykor évtizedes, ám nálam az adott területen mindenképpen nagyobb tapasztalattal rendelkező kollégák szakmai tiszteletét és elismerését, ez azonban kulcsfontosságú volt a sikerhez. Fontos volt, hogy érezzék, elismerem és támaszkodom a tapasztalataikra, kikérem a véleményüket, ám épp ekkora jelentősége volt annak is, hogy szakmailag, akár új eszközök használatával, akár egy új, perspektívikus hozzáállással, akár tevékenységünk rendszerezésével hozzá tudjak tenni a munkájukhoz, és így elérjük a szinergiát, azaz a Csapat Együtt többé váljon, mint az azt alkotó kollégák összessége. Ezt követően egy emberként sorakoztak fel mögöttem, és a legnagyszerűbb Csapattal, amit vezető csak kívánhat magának minden várakozáson felüli eredményeket sikerült elérnünk. Máig nagy szeretettel gondolok erre az időszakra, ám 2008-ban eljött az idő, hogy a Ford-hoz csatlakozzak, magyarországi PR- és kommunikációs igazgatóként, ami szakmai pályafutásom eddigi legjobb döntésének bizonyult.
Mit csinál konkrétan egy PR- és kommunikációs igazgató?
Ez elég összetett, korábban nem ritkán előfordult, hogy a Barátaim is megkérdezték, pontosan mit is takar a munkám. Mindenekelőtt tulajdonképpen én felelek minden a Ford-dal kapcsolatos magyarországi nem fizetett megjelenésért, legyen szó vállalati vagy termék-kommunikációról: ebbe beletatozik a vállalat jó hírnevének fenntartása, öregbítése, az üzleti stratégia és eredmények valamint a társadalmi felelősségvállalást célzó, illetve jótékonysági megmozdulások ismertetése révén épp úgy, mint a modelljeink, forradalmi technológiáink bemutatása mind a média, mind az állami és privát szféra képviselői számára. Emellett kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy regionális vezérigazgatónk, Molnár Viktor, valamint magyarországi ügyvezetőnk, Kővágó-Laky Andrea mellett én vagyok a vállalat arca Magyarországon, hiszen rajtuk kívül én nyilatkozom a sajtóban hazánkban, illetve más kollégák megszólalása esetén a megjelenés koordinálása az én feladatom. Ez utóbbi szóvivői feladatkör mellett azonban feladatom a hazai PR- kommunikációs stratégia kidolgozása és megvalósítása, a marketing-kommunikációs osztállyal való szinergia-lehetőségek felkutatása és kiaknázása annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjuk támogatni kereskedelmi osztályunk és márkakereskedőink munkáját, és építeni a Ford márkaértékét Magyarországon, a központi irányelveknek megfelelően.
Mennyire tudsz azonosulni a feladattal? Meg kellett változtatnod a személyes beállítottságodat valamennyire ahhoz, hogy teljes mértékben képviselni tudd a Ford arculatát?
Szerencsére egyáltalán nem kellett változnom: ahogyan korábban a Michelin, úgy a Ford esetében is elmondható, hogy a vállalat alapvető értékei, önmaga számára megfogalmazott küldetése, a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettsége tökéletes összhangban vannak az általam alapvető fontosságúnak tartott emberi értékekkel. Másképp azt hiszem ezt a munkát nem is lehetne szívből, hitelesen végezni, és nem is tudnék vele azonosulni. Nagyszerű, és meglehetősen aktuális példa erre a sok közül az, ahogyan tavaly nyár elején vezérigazgatónk mellett vállt vállnak vetve hatvan kollégánkkal dolgozhattam közösen a gátakon az árvíz idején, most pedig a Ford Alapítvánnyal karöltve a károk enyhítésében igyekszünk lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtani.
Ezen felül meg vagyok győződve arról, hogy a Ford – ismét csak a Michelin-hez hasonlóan –amellett, hogy nagyszerű, sok tekintetben – legyen szó akár összeszerelési minőségről, akár üzemanyag fogyasztásról, vagy károsanyag kibocsátásról – kategóriája legjobb termékeit gyártja, iparági szinten is meghatározó, forradalmi technológiai újításokat bemutató vállalati szereplő, így többszörösen is büszke vagyok arra, hogy a ’Kék Ovál’-t képviselhetem. Ráadásul – bár a formavilág meglehetősen szubjektív tényező – a mozdulatlanságában is kirobbanó dinamikát, száguldást sugárzó kinetikus designnak köszönhetően azt hiszem modelljeink dizájn tekintetében is élen járnak, és ez a folyamatosan érkező új modellek tekintetében csak még inkább így lesz.
Nem látszol stresszes típusnak. A magas beosztásodból eredően nagy rajtad a felelősség?
Természetesen nem kis felelősséggel jár a munkám, ám e tekintetben is szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyszerű kollégákkal, kiváló csapatban dolgozhatok, ahol a különböző osztályok maximálisan támogatják egymást. Legszorosabb természetesen a marketing kommunikációs és kereskedelmi osztályokkal az együttműködésünk aminek kézzelfogható, jól mérhető eredménye is van: a Ford kedvező megítélése Magyarországon 65%-os, ami kimagaslónak számít, nem csupán a versenytársak tekintetében, hanem a Ford tekintetében európai szinten is. A színes, izgalmas sajtóközlemények mellett az új modellek kreatív, formabontó, nem ritkán közösségi média elemeket is magába foglaló hazai sajtóbemutatói szintén nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy Ford-os megjelenések, és elért reklám-egyenérték tekintetében szintén versenytársaink előtt járunk: az elmúlt évben átlagosan óránként jelent meg hazánkban egy nem fizetett Ford híradás, és átlagosan kétnaponta egyszer az aktív népesség minden tagja hallott a Ford-ról.
Hogyan látod az autógyártás jövőjét a Ford szemszögéből?
Elképesztően izgalmasnak látom az elkövetkező pár évet, a szó lehető legpozitívabb értelében. A Ford a világszintű elnök-vezérigazgatónk, Alan Mulally által a vállalat stratégiai átalakítását előirányozó Egy Ford terv 2006-os meghirdetését követően útnak indította globális modell portfólió kialakítását célzó stratégiát, amelynek eredményeképp vállalatunk az elmúlt több, mint négy évben negyedévről negyedévre kimagasló profitot ért el, és világszerte javította piaci pozícióit, Európában a második helyen áll, hazánkban piacvezető a márka. 2011-hez hasonlóan 2012-ben is a Ford volt az egyetlen gyártó, amelynek három modellje is a világ 10 legnépszerűbb autója között szerepelt: a 2012-ben, több, mint egymillió eladott darabbal a Ford Focus bizonyult a világ legnépszerűbb autójának, a Ford Fiesta a világ legnépszerűbb kisautója, míg a Ford F-sorozat Amerika legnépszerűbb autója volt, és hasonló eredményeket várunk a 2013-as összesítéstől is. Ügyfeleink választását visszaigazolja az elmúlt időszakban a Ford-nak ítélt rekord számú szakmai elismerés is: az első ötcsillagos Euro NCAP biztonsági minősítést elérő pickupként kategória első rakodó és vonókapacitással rendelkező Ranger megszerezte a 2013-as ’Év Pickupja’ címet, az egyetlen valaha ötcsillagos Euro NCAP biztonsági minősítést szerző kishaszongépjármű, a Transit Custom a 2013-as ’Év Haszongépjárműve’ cím büszke tulajdonosa, a forradalmi, 1,0 literes turbófeltöltéses EcoBoost benzinmotorunk két egymást követő évben, 2012-ben és 2013-ban is megszerezte az ’Év Motorja’ címet, a különleges, B-oszlop nélküli ajtómegoldást kínáló B-Max-nak ítélték az AUTOBEST 2013 díjat, a vadonatúj Transit Connect a 2014-es ’Év Haszongépjárműve’ címmel büszkélkedhet, míg számos modellünkben elérhető vezetéstámogató technológiáinkat és aktív biztonsági rendszereinket 7 Euro NCAP Advanced díjra ítélték érdemesnek, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A globális modell portfólió kialakítása révén sokkal költséghatékonyabbá vált, és az erőforrások optimalizált felhasználása révén felgyorsult a termékfejlesztés is, ami igaz az aktív parkoló asszisztenshez, adaptív sebességtartó automatikához és sebességhatárolóhoz, sávelhagyásra figyelmeztető rendszerhez és sávtartó automatikához, a vészhelyzeti segélyhívó rendszerhez, az alacsony sebességű ütközéselkerülő rendszerhez, a SNYC kommunikációs rendszerhez vagy a Ford MyKey-hez vezetéstámogató technológiákra és aktív biztonsági rendszerekre épp úgy, mint a forradalmi, a hagyományos benzinmotorjainkhoz képest mintegy 20%-kal alacsonyabb üzemanyag fogyasztást és károsanyag -kibocsátást, emellett azonban nagyságrendileg 25%-al nagyobb teljesítményt biztosító EcoBoost benzinmotorjainkra és új generációs dízelmotorjainkra, vagy a folyamatosan érkező új modelljeinkre. Csak a tavalyi évben bemutatásra került az új Fiesta ST, az új Kuga, a Transit Connect és Tourneo Conenct, míg idén új 2 tonnás Transit, majd a Transit Courier és Tourneo Courier érkezik majd, amit az új Focus, és a lenyűgöző új Mondeo követ. Mindezeken túl, már csak alig egy évet kell várnunk a legendás autóikon,a a Mustang legújabb változatának, és az Edge terepjáró Európába érkezésére sem.
Az ügyfeleink és a szakma által is méltán elismert technológiai és modellinváziónkat az alternatív meghajtási technológiák fejlesztése területén tett erőfeszítéseink teszik teljessé. Ezen belül is külön figyelmet érdemel elektromos stratégiánk, amelynek keretében már Európában is bemutatásra került az elektromos Transit Connect kisárúszállító és a Focus Electric, illetve a közeljövőben érkezik a hagyományos hybrid technológiával hajtott C-Max Hybrid és az úgynevezett plug-in hyred C-Max Energi, valamint az új Mondeo hybrid változata. Mindebből jól látható, hogy a Ford nagy sorozatszámú, sikeres modelljeit látja el különböző alternatív meghajtási láncokkal, aminek oka, hogy a jelen forradalmi technológiai révén azonnal, nagymértékben csökkenthető a vállalat környezeti lábnyoma, míg a közeljövő technológiáinak szélesebb körben történő elterjedése esetén a vállalat könnyen igazodhat a változó meghajtás-preferenciákhoz. Ezen technológiák élhetőségét és infrastrukturális igényét egyébiránt a vállalat több nagyvárossal köztük Londonnal és Kölnnel közösen a gyakorlatban vizsgálja.
Valamivel távolabbi, és még mindig a viszonylag közeli jövőbe mutat a kerekekbe szerelt elektromotorok fejlesztése, vagy épp az „önjáró” és „kommunikáló autóink”. Ez utóbbiak elterjedéséhez több autógyártó együttműködésére van szükség, amihez úgy tűnik meg is van a kellő nyitottság partnereinkben. Ez a megoldás olyan autók közti kommunikációt tesz lehetővé, ami például a beláthatatlan kanyarokban előre figyelmezteti a vezetőt, illetve automatikusan lefékezi az autót vészhelyzet esetén. Jelenleg még ennél futurisztikusabban hat, de egyáltalán nincs messze a sorozatgyártásra kész állapottól a Ford EVOS tanulmányautóban bemutatkozó szívritmust követő ülés, amely szívproblémára utaló jel észlelése esetén automatikusan értesíti a segélyhívószámot, vagy az autó képessége az „adatfelhővel’ történő kommunikációra: ez annyit jelent, hogy például amikor az ember beül az autójába, automatikusan a kedvenc zenéje szól majd, amit a lakásban is hallgatott, netalán a hangulatához illő színekben dereng majd a műszerfal. Ha lemondták az egyik találkozódat, akkor felajánl egy hosszabb, de nagyobb vezetési élményt nyújtó útvonalat, mert belefér az idődbe, és felajánlja az ébresztőórád átállításának lehetőségét is. Ezek az öt éven belül elérhető technológiák forradalmasítják majd az eszközeinkről való elképzelésünket, ugyanis a cél az, hogy minden összekapcsolódjon, ezzel maximálisra növelve a kényelmi és biztonsági funkciókat.
Mindezek ismeretében azt hiszem nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a Ford a világ számos tekintetben úttörőnek számító autógyártójaként képes lesz még tovább javítani piaci pozícióit világszerte, hazánkban pedig piacvezetőként még tovább növelni előnyét versenytársaival szemben.
Mi az álomautód?
Tavaly decemberi leleplezése óta egyértelműen az új Mustang. Egyszerűen lenyűgöz ennek az autónak az elemi, nyersségében is letisztult szépsége, és a motorháztető alatt megbújó iszonyatos, tiszteletet parancsoló, és alázatra tanító teljesítmény. Alig várom, hogy megérkezzen Magyarországra! Az eddigi csúcsmodell, amihez személyesen szerencsém volt, a jelenlegi Mustang Boss 302-es, olyan hatással volt rám, amilyenhez foghatóra a Focus RS kivételével egyetlen autó sem volt képes korábban. Egészen részegítő élmény volt vezetni, és nagyon nehezen adtam vissza a slusszkulcsát. (nevet) A mindennapokban jelenleg egy új Ford Kuga-t vezetek, amit nagyon kedvelek, és bár először felesleges hóbortnak gondoltam, hamar megtanultan értékelni az ebben a modellben bemutatkozó kéz nélkül, a láb elhúzásával működtethető csomagtérajtót, amikor csomagokkal és szatyrokkal megpakolva megálltam az autó mögött, és nem kellett elkezdenem keresgélni a kulcsot valamelyik zsebemben. Általánosságban is elmondhatom, hogy felhasználóként nagyon fontosak lettek számomra a praktikus technológiák. Korábbi autóimban nem voltak olyan extrák, amik mostanában megszokottak. Az ülésfűtés/hűtés, a tolatóradar illetve tolatókamera például olyan dolgok, amelyekhez könnyen hozzá lehet szokni, és már hiányoznának. A tempomatot is akkor kezdtem igazán értékelni, amikor egy olyan autót vezettem több ezer kilométeren keresztül, amiben nem volt. Nagyon szeretek hosszú távokat autóval megtenni, és ehhez jó, ha vannak az autóban ilyen praktikus és kényelmi extrák. A motorizáció is fontos, szeretem érezni az autóban a lóerőt, a nyomatékot. Pont azért szerettem meg az új Focus is annyira, mert annyira el lettek találva hozzá az Ecoboost motorok, ráadásul elérhető hozzá valamennyi vezetéstámogató és aktív biztonsági rendszer. A bátyám és unokanővérem családjában egyre szaporodó gyereksereg okán – nagyon szeretjük a közös, családi kirándulásokat – bevallom elkezdtem már szemezni az új, 9 üléses Tourneo Custom-mal is, de a titkus álomatuó azt hiszem mindig a Mustang marad, ezen kívül csak egy Ford GT-vel lehetne kísértésbe hozni. (nevet)
A munkádból adódóan eddig milyen kiváltságos pillanataid voltak?
Nem lehetek ezért elég hálás, de be kell valljam, ezek listája meglehetősen hosszúra nyúlna. A három legkedvesebb ugyanakkor talán – nem fontossági sorrendben – a Turán Frici mellett a Fiesta S2000-esben, a Ken Block mellett a Fiesta ST-ben, illetve a Mustang Shelby volánja mögött, a legendás Le Mans-i versenypályán eltöltött pillanatok voltak. Jobban belegondolva akad még két rendkívül emlékezetes pillanat, amelyek egyike szintén Frici-hez, a másik pedig szintén Ken Block-hoz kötődik, ám mégsem egy autóban ülve estek meg velem. Az egyik az az alkalom volt – életem egyik legjobb és egyben legborzalmasabb, ám mindenképpen egyik legemlékezetesebb pillanata – amikor, még 2011-ben, a Turán Fricivel kötött fogadás eredményeképp, azt követően, hogy a Fiesta S2000-essel versenyző Turán-Zsiros páros felállhatott az Acropolis Rally dobogójának harmadik fokára, egy bungee jumping keretében le kellett vetnem magam a több, mint 80 méteres mélységbe a Korinthoszi-csatorna hídjáról. A másik tavaly áprilisban történt, amikor a gymkhana királyaként világhírnévre szert tett Ken Block-ot ide tudtuk csalni Magyarországra, egy a Fiesta ST-vel a Városligeti Műjégpályán forgatott reklámfilm elkészítésére: ez alkalommal az a kiváltság jutott osztályrészemül, hogy az egész napos forgatást és egy reprezentatív fogadást követően én mutathattam meg Neki az éjszakai kivilágításban különlegesen gyönyörű Budapestet, minden látnivalóról elmesélve történelmi hátterét, és az érdekes tudnivalókat. Nos, látni Ken Block meseszép fővárosunk által őszintén lenyűgözött, minden fáradtsága ellenére is szinte kisfiúsan lelkes, a mondandómat őszinte kiváncsisággal és rácsodálkozással fogadó arcát, majd túránk végén kezet rázni Vele, amint szívből megköszöni az ’idegenvezetést’ olyan nem mindennapi emlék, amire mindig jó szívvel gondolok majd vissza.
Nagyon sokat utazol. A munkádból adódóan, vagy a magánéletben is világjáró vagy?
Munkámnál fogva valóban sokat utazom, többnyire Európán belül, ám ilyen alkalmakkor a kötött programnak köszönhetően meglehetősen ritka az, hogy sokkal többet lássunk az adott városból, helyből, mint annak reptere, a szálloda ahol megszállunk, és esetleg egy étterem, ha nem a szálláshelyünkön költjük el a vacsorát, ebédet. Az új modellek külföldi bemutatása esetén persze látjuk a rendszerint gyönyörű tájat, ahol tesztutunk vezet, ám ezek többnyire villámlátogatások, amelyek során nehéz igazán átérezni egy-egy hely hangulatát, ha csak nincs mód legalább egy esti sétára a vacsorát követően. Szerencsésebb a helyzet a nemzetközi autószalonok esetében, ahol – bár a program általában itt is meglehetősen feszített – annak köszönhetően, hogy több éjszakát töltünk az adott városban (Genf, Párizs, Fankfurt), már több esélyünk van egy kicsit ’belélegezni a levegőjét.’ Az utazás azonban számomra igazi, nagy szerelem, szenvedély, azt hiszem még gyermekként ’fertőztek meg vele’ a Szüleim. Szeretem felfedezni, megélni a világot, szeretek a helyi emberek között lenni, gazdagodni, többé válni azáltal, hogy megismerem őket, maguk közé fogadnak, belelátok az életükbe, szeretem e hihetetlenül színes, csodálatos világ színeit, ízeit, illatait, a kultúrák, a történelem, a hagyományok, az értékek és vallások kaleidoszkópszerű sokszínűségét, egyaránt lenyűgöznek a természeti, és az emberkéz alkotta, teremtette csodák, és a tény, hogy bármerre jár az ember, bármilyen kulturális gyökerek is veszik körül épp…mindenütt ott van az emberekben a JÓ. Nem vagyok ugyanakkor egy magányos utazó, bár volt erre is példa, fontos számomra, hogy ezeket az élményeket megoszthassam olyasvalakivel/olyasvalakikkel, akit szeretek…legyen szó a Kedvesemről, a Családomról, a Barátokról…olyanokról akik közel állnak hozzám, és hozzám hasonlóan élik meg ezeket a pillanatokat, amelyek így válnak igazán teljessé, örökké, s így esik jól rájuk közösen visszaemlékezni, hosszú évek után is. Nagy szerencsémre a Kedvesem, a Családtagok, Barátaim nagyon szeretnek velem utazni, részben mert történelem iránti olthatatlan szenvedélyem, tudásszomjam révén el tudok mélyedni a helyszín múltjában, amelyet megosztva Velük kicsit képes vagyok életre kelteni Számukra azokat a helyeket, ahol éppen járunk, ezáltal mindannyiunk számára színesebb lesz az élmény. Számomra ugyanis nagyon fontos, hogy Velük közösen ne csak lássak, hanem értsek és érezzek is, hogy minden dimenziójában fel tudjam fogni, meg tudjam érezni a helyet.
Éppen ezért szeretek lehetőség szerint mindenhova autóval utazni, hisz ez hihetetlen szabadságot ad: ha egy mód van rá Európán belül nem is ülök repülőre – bár a WizzAir ajánlatai a tavalyi évben többször elcsábítottak – , de Amerikát is többször szeltük keresztül-kasul autóztuk így a Barátaimmal, és nem egy ázsiai, észak-afrikai, közel-keleti országot is sikerült már így bebarangolnom.
Mik a kedvenc helyeid a világban?
Nos, ez nagyon nehéz kérdés, hiszen számomra minden hely önmagáért emlékezetes, maradandó, csaknem mindenhol akad valami, ami magával ragad, ami örökre beírja magát az emlékezetembe, szívembe, de természetesen vannak helyek, amelyek valamiért picit kedvesebbek a szívemnek. Kedvesemmel nagyon szeretünk Magyarországon belül barangolni, ha csak tehetjük, és szabad a hétvégénk, elmegyünk kirándulni, csavarogni, városokat, várakat nézni, a természetben gyönyörködni, aktívan pihenni, hihetetlen mennyi kincset, csodát rejt ez a gyönyörű ország, de akár Budapesten is képesek vagyunk mindig valami újat felfedezni. Meggyőződésem, hogy meseszép fővárosunk a világ egyik leggyönyörűbb, legszínesebb, legsokarcúbb városa, egyszerre tölt el büszkeséggel és hálával a tudat, hogy itt élhetek. Természetesen a világot járva is számos hely megszólított, megérintett, van amelyik múltja, történelme, van amelyik hangulata, kisugárzása, konyhája, kultúrája miatt, vannak kedves városaim, köztük New York, aminek modernsége ellenére is valami semmihez sem fogható patinája, hangulata van, s szinte tapintható benne a kultúra, avagy London, az örök bohém Párizs, Prága…netalán az ősi kultúrák letéteményesei, Róma, Athén, Isztambul…és vannak kedves országaim, régióim. Nagyon szeretem Dél-Kelet-Ázsiát, ezen belül is Kambodzsát és Thaiföldet, odavagyok Skóciáért, Normandiáért és Bretange-ért, avagy a Balti államokért, Lengyelországért, Oroszországért, Azerbajdzsánért. Életem eddigi legmeghatározóbb útján ugyanakkor tavaly jártam Menyasszonyommal, amikor Izraelt és Jordániát barangoltuk be közösen: nagyon régóta, kicsi gyermekkorom óta vágytam a Szentföldre, amikor először olvastam a bibliai eseményekről, Jézus életéről, és először hallottam a keresztes hadjáratok magával ragadó történetét ÉdesApámtól, így előre sejtettem, hogy nagyon emlékezetes, különleges utazásban lesz részem. Arra azonban nem voltam felkészülve, ami Názáretben, az Angyali Üdvözlet Bazilikában történt velem: az épület modern volta felett érzett minden idegenkedésen és szkepticizmusom ellenére – hiszen egy ilyen szent helyen az ember valami ősit, letisztultat várt volna – a bazilika építésében résztvevő országok Szűz Mária ábrázolásait nézve, s a háttérben celebrált mise foszlányait hallgatva egyszer csak valami sosem tapasztalt, álmodott áhítat, béke, alázat lepett el, elszorult a torkom, zakatolni kezdett a szívem, és először apró, bátortalan cseppekben…majd kövér patakocskákban kezdtek el folyni a könnyeim…örökre hálás leszek a JóIstennek, hogy ezt megélhettem, és eljuthattam ide.
Az eddig felfedezett helyeken túl azonban számos csoda, tengernyi élmény vár még azonban a világban, ezer és ezer hely várja, hogy felfedezzem a Kedvesemmel: nagy vágyunk bejárni Közép- ás Dél-Amerikát, Indiát, Japánt, Fekete-Afrikát, Albániát, Örményországot, Grúziát, a Selyemút városait Üzbegisztánban…és még mennyi, mennyi helyet…no és persze megmutatnék Neki sok olyan helyet is, ahol magam már jártam, Ő azonban még nem élhette át…Kínát, és Egyiptomot és… (nevet) Idén az esküvőre gyűjtünk, így az igazán egzotikus utazások ugyan elmaradnak, de pár héten belül Írországba készülünk, nyáron pedig Izland a cél…
Mit jelent számodra a pénz?
A pénz számomra az álmok megvalósításának lehetőségét jelenti: ebbe sok minden belefér, az hogy az ember támogatja, segíti a Szeretteit, Családját, épp úgy, mint a világ felfedezése, avagy ennek a hozzám közel állókkal történő megosztása. Önmagában a pénz nem fontos számomra, általában én vagyok az, aki hónap végére, avagy több hónapra előre már mindent elkölt. (nevet) Nem vagyok az a fajta aki mérlegel, mielőtt beülne egy étterembe egy város főterén, mielőtt meghívja a Barátait még egy körre, mielőtt befizet egy búvár-programra, vagy mielőtt megvesz egy sokadik inget ami nagyon tetszik neki. Az sem véletlen, hogy nagyon sokáig nem készült el otthonunk végleges belső kialakítása, vagy épp a konyha (jóllehet főzni nagyon szeretek, s az önkifejezés egy nagyszerű eszközét látom benne – egy újabb pont, ami összeköt a Kedvesemmel), mert ha felmerült a kérdés, ebbe ruházzunk-e be, vagy menjünk el egy újabb örökké emlékezetes utazásra, nos nem sokáig hezitáltunk, mielőtt az utóbbi mellett döntöttünk volna.
Az utazáson kívül mi jelent számodra kikapcsolódást a hétköznapokban?
Szeretem a küzdősportokat, ebben a saját határaim kitolásának lehetőségét látom (’Est difficillimum se ipsum vincere’ – ’A legnehezebb önmagunkat legyőzni’ – ahogy a római legionáriusok jelmondata tartotta), de sajnos mostanában erre szinte egyáltalán nincs időm, bár néha azért igyekszem legalább egy edzőterembe eljutni. Emellett nagyon szeretek squasholni, remélem ezt rendszeres jelleggel is be tudom majd iktatni az életembe, és szeretnék lovagolni is. Szenvedélyesen szeretek a Kedvesemmel táncolni, mások szerint latinos beütésű stílusom van, én Fuego en la Sangre-nak (Tűz a vérben) hívom (mosolyog), de azért nem ártana, ha egyszer rám kukkantana egy tánctanár (nevet). Nagyon szeretek a Családommal, Barátokkal időt tölteni, nagyokat beszélgetni, de szeretek moziba és színházba járni is. Régebben gyermekkori Barátaimmal nagyon sokat szerepjátékoztunk is, ami a nem mindennapi szellemi, közösségi élmény mellett empátiára nevel, és emberismeretre tanít, de sajnos erre is jó régen nem tudtunk már időt szakítani, bár hiányzik nagyon, ezért remélem a közeljövőben sikerül majd visszaillesztenem az életembe. Viszonylag újkeletű, ám nagyon kedves időtöltés számomra a Kedvesemmel való főzőcskézés (korábban többnyire csak a Baráti összejövetelek alkalmával grilleztem lelkesen, illetve főztem olykor-olykor): mint minden egyébben, ebben is hihetetlenül érezzük egymást, és minden alkalommal magától, kimondatlanul kialakul, ki az aki aznap ’séf’, és ki az aki a Másik keze alá dolgozik. Így még a legegyszerűbb, hagyományos életek is egészen különleges ízt kapnak, hisz Együtt készítettük el, ám rendszerint szabadjára engedjük a fantáziánkat, és eddig még mindig rendkívül finom, és szépen, érzékkel, szívvel tálalt étkek kerültek ki a kezünk alól. A desszertek, különösen specialitása, a generációk által továbbörökített családi recept alapján készülő, megbabonázóan finom lengyel sajttorta, a ’szernyik’ esetében azonban háttérbe vonulok, és csak onnan csodálom Kedvesem ténykedését. Bevallom, amikor még csak ismerkedtünk, és édes, kislányos lelkesedéssel leírta nekem, hogyan, milyen szeretettel készíti épp a tortát egy összejövetelre, már akkor összefutott a nyál a számban…és kicsit már akkor beleszerettem. (mosolyog)
Mennyire figyelsz a jó megjelenésre?
Kedvesem, és Barátaim gyakran ugratnak azzal, hogy ahányszor elmegyek egy tükör, vagy tükröződő üvegfelület előtt, nem állom meg, hogy ne nézzem meg magam: én persze azzal védekezem, hogy addig kell pózolnom, míg találok egy olyan szöget, amelyben még egész tűrhetőnek tűnik a külsőm, és megnyugtathatom magam. (nevet) Nagyon szeretek igényesen, jól, és a lehetőség szerint egyedien öltözni, mind munkaidőben, mind szabadidőmben, és szeretném azt hinni, hogy ez többnyire sikerül is. Ennek oka talán abban keresendő, hogy gyermek- és tinédzserkoromban nagyon sokáig az Unokatestvéremtől, Bátyámtól örökölt ruhákban jártam, és szinte ünnepszámba ment, amikor egy-egy vadonatúj darab is bekerült a ruhatáramba, ezért most nagyon jó érzés, hogy – józan mérlegeléssel persze – de többnyire meg tudom vásárolni azokat a darabokat amelyek megtetszenek. Természetesen ma is akad olyan ruha, amelyet visszateszek a polcra, egész egyszerűen azért mert irreálisnak tartanék ennyit kifizetni egy darab textilért. Összességében mindenképpen elmondható, hogy az eredetiség, egyediség sokkal fontosabb számomra, mint az, hogy milyen márkanév szerepel a címkén, még akkor is, ha vannak bevallottam kedvenc – és többnyire nem olcsó – márkáim, ezek ugyanis nem az általuk képviselt imidzs révén váltak azzá, hanem egész egyszerűen azért, mert tapasztalataim alapján nagyobb arányban találok köztük olyan darabot, ami megszólít. Az öltözködés mellett nagyon fontosnak tartom az alapvetően ápolt külsőt is, bár fodrászhoz nem mindig jutok el olyan gyakran, mint szeretnék, és nagyon kedvelem a sármos hosszúságú borostát is, amit azonban olykor hajlamos vagyok kicsit szabadjára engedni egy hosszabb, kalandosabb út során.
Hogyan veszel le a lábáról egy nőt?
Kicsit több, mint két esztendeje teljesen váratlanul belépett a Nő az életembe, aki mindent felülírt, aki által több, és jobb ember vagyok, akinek a gyönyörű arcát, drága mosolyát életem hátralévő részében elsőként vágyom megpillantani minden reggel, s aki ma már a Menyasszonyom. Az Ő oldalán képzelem a jövőmet, Ő a legszebb, legcsodálatosabb dolog ami valaha történhetett velem. Így arról ma már nem tudok beszélni, hogy általánosságban hogyan veszek le egy nőt a lábáról, arról viszont igen, hogy hogyan vettem, veszem és vágyom levenni újra és újra Őt, a Nőt a lábáról… (mosolyog) Azt hiszem nagyon fontos az a bizonyos sárm, ami éppoly összetett, soktényezős, megfoghatatlan valami, mint a Női báj, üdeség, tisztaság, kellem, belülről fakadó elegancia, tartás, Magával ragadó, mindent elfeledtető kisugárzás, ami a Kedvesem sajátja. Épp ilyen fontos ugyanakkor az önbizalom, az intelligencia, az odafigyelés, és az, hogy az ember valóban kíváncsi legyen a másikra, vágyjon, és képes is legyen befogadni a gondolatait, értékeit, Őt… Ha ehhez még hozzáteszünk némi könnyedséget, spontaneitást, és egy jó adag humort, majd még egy kicsit az utóbbiból, nos azt hiszem valahol a közelében járunk annak, ahogyan nekem sikerült felkeltenem az Ő figyelmét. Ezek egy része természetesen nem tudatos, régen rossz, mesterkélt volna, ha minden megtervezett, kalkulált lépések sora volna, menten elveszne az a varázs, ami valóban összetart, mágnesként egymás felé vonz két Egymásnak teremtett embert. Fontos persze a tudatosság is, de más módon, más tekintetben: ha fontossá válik nekünk Valaki, ösztönösen, szívünk minden rezdülésével igyekszünk őt boldoggá tenni, meglepni újra és újra, mosolyt csalni az ajkaira, tanúja, s egyben forrása lenni a páratlanul gyönyörű szemei ragyogásának…én legalábbis folyton azon töröm a fejem, hogyan szerezhetnék újra és újra Örömet Neki…hogy legalább egy töredékét visszaadjam a boldogságnak amit Ő hozott az életembe… Sok férfi elfelejti, vagy nem is tudja (és nagyon sokáig én is az ő táborukat erősítettem), hogy az igazi kihívás nem meghódítani egy nőt, talán nem is megtartani, hanem valóban boldoggá tenni egy nehéz és önfeledt, vidám pillanatok által tarkított életen át. Ha valami érdemes arra, hogy büszkeséggel töltsön el bennünket, akkor ez lehet az. Nem vagyok orákulum, nem lapul a zsebemben az bölcsek köve, és nem létezik egy minden helyzetre alkalmazható recept, egy dolog a fontos csupán, a vágy, hogy örömet szerezz Neki, és az, hogy ehhez visszataláljon az ember, akár egy kiadós veszekedés után is… (mosolyog) Hogy amivel mosolyra fakasztod, és melengetőn megborzongatod a szívét, az épp egy szál rózsa, elrejtett szerelmes üzenetek a lakásban apró cetliken, egy Általad készített finom vacsora illata, és egy kedves levél, amikor a lakásba toppan, amire nem is számított, hiszen tudja, Te ma céges vacsorán vagy, vagy épp a Barátokkal találkozol, nem számít…a lényeg a szemei ragyogása… És ennek forrása lehet akár egy nagy séta kéz a kézben, egy spontán vacsora egy étteremben, vagy épp egy este, amikor kettesben mentek el táncolni, egy hajnalba forduló nagy beszélgetés, egy nap, amikor ki sem bújtok az ágyból, egy-egy felejtetetlen közös utazás, hétvége, egy kettesben átborozgatott nyári este, netalán új sportok, akár extrém élmények közös kipróbálása, de akár csak egy mindkettőtöket megérintő darab egy színházban, film a moziban, vagy a kanapén összevackolódva, vagy túra a tavaszillatú erdőben…minden pillanatnak meg lehet találni a csodáját, és nagyon fontos hogy legyenek Kettesben megélt, közös, örök pillanataitok, amelyekre visszagondolva mindig melegség költözik a szívetekbe…és ezt sosem késő elkezdeni. Jóistennek hála akadt már néhány alkalom, amikor megélhettem a csodát, semmihez sem fogható örömöt, amikor azt láthattam, hogy Kedvesem szeme könnybe lábad a boldogságtól…olyankor mindannyiszor úgy éreztem, hogy szinte a szárnyára vesz a szeméből ragyogó szerelem, és már-már szédelegve csodáltam, a szépségétől szinte letaglózva, hogy ilyenkor gyönyörűbb, mint valaha. Mindenkinek szívből kívánom, hogy ilyen pillanatokban gazdag életet éljen…így nincs lehetetlen.
Ott tartasz, ahol szeretnél?
Úgy érzem, a Ford-nál otthon vagyok. Az elmúlt közel hat évben amit a Ford magyarországi PR és kommunikációs igazgatójaként töltöttem, szakmailag kiteljesedtem, rengeteget tanultam, és az elért eredmények tükrében azt hiszem saját elképzeléseimmel, ötleteimmel, emlékezetes kampányainkkal nekem is sikerült gazdagítanom a szervezet munkáját. Nyitott vagyok ugyanakkor a vállalaton belüli új kihívásokra, lehetőségekre, hiszen semmi sem inspirálóbb a folyamatos tanulás, fejlődés lehetőségénél, ami folyamatosan tágítja az ember látómezejét. Karrierem folytatását idehaza is el tudom képzelni, ám nem áll távol tőlem a nemzetközi tapasztalatszerzés gondolata sem. Szerencsére a Ford erre nagyszerű lehetőségeket kínál, én pedig nyitottságom okán a világ bármely országában szívesen kamatoztatnám eddigi tapasztalataim, és gazdagodnék újakkal. Ebben Kedvesem is támogat, amiért nagyon hálás vagyok Neki, fontos azonban számomra, hogy bárhol éljünk is, Ő is lehetőséget kapjon az önmegvalósításra, kiteljesedésre, álmai megvalósítására. Hosszútávon mindanzonáltal mindketten Magyarországban gondolkodunk, hisz mindennél fontosabb számunkra a Család, a Barátok, a gyökerek. Kedves ábrándom a távoli jövőre felkutatni Budapest közelében, talán épp Nógrád megyében egy az elmúlt korok tanújaként itt maradt régi, rossz állapotban lévő történelmi épületet, kisnemesi kúriát, majd évek alatt újjáépíteni, csinosítgatni, életre kelteni, Otthont teremteni belőle. Valamiért úgy érzem, egy ilyen otthon kellő inspirációként szolgálna számomra a hétvégéken régóta dédelgetett álmon, egy történelmi tárgyú, egyszerre értékeket közvetítő, tanító és szórakoztató regényfolyam megírásához… (mosolyog)
