A Harmadnaposok egy fergeteges ausztrál vígjáték, amely két szerelmes viharos, poénokkal és botrányokkal övezett egybekelését mutatja be a mesés Ausztráliában.
David (Xavier Samuel) és Mia (Laura Bent) egy apró, lakatlan szigeten töltött közös nyaralás során ismerkedtek meg. A találkozásból szerelem lett első látásra, és a lánykérésre sem kellett sokáig várni, hiszen a romantikus nyaralás végén a fiú meg is kérte a lány kezét. Így David hazautazik Angliába, hogy legjobb barátainak elmesélje a történteket és rávegye őket, hogy utazzanak vele Ausztráliába, és legyenek részesei élete legfontosabb napjának. Ausztráliában végül kultúrák és generációk ütköztek, David laza, nem éppen egy elit iskola „jó modor” szakon végzett haverjai Mia szenátor apja és puccos képviselőkből álló vendégei számára nem kevés kellemetlen percet okoznak. A három jóbarát (Kris Marshall, Kevin Bishop, Tim Draxl) olyan meglepetéseket, váratlan fordulatokat és kalandokat idéz elő a legénybúcsún és az esküvő napján is, amitől David számára az álomból majdnem rémálom lesz és kis híján még az esküvő is meghiúsul…
Már a címből is sejthető, hogy a Harmadnaposok készítői erősen építettek a Másnaposok című film sikerére, így a film receptje sem sokban különbözik elődjétől. Adott egy srác és egy lány, akik szeretik egymást, a fiú lökött haverjai pedig mindent megtesznek azért, hogy a Nagy Nap örökre emlékezetes maradjon az egész násznép számára.
Számos egyéb motívum is megfigyelhető a filmben, ami a már említett, korábbi filmre hajaz, például, míg ott az „állat vonalat” az első részben egy tigris, a másodikban pedig egy majom képviseli, addig itt a szenátor papa kedvence egy Kisokos nevű kos, aki persze számos bonyodalom forrásává válik a cselekmények során. A cselekmény szála azonban bőven túlmutat az amerikai változatén, sőt, itt a legnagyobb bonyodalmak pont az egybekelés napján történnek, nem csak a legénybúcsún.
Ám azokat, akik a Másnaposok egy gyenge másolatára számítanak, ki kell, hogy ábrándítsam, a film abszolút megállja a helyét, vicces, humoros és még az izgalom faktor sem hiányzik belőle. Igazi belevaló vígjáték, ahol az események életszerűsége miatt hol együtt nevetünk, hol pedig inkább szégyenkezünk a szereplőkkel.
A film a színészgárdát tekintve sem az utolsó. A főhősnő már a Narnia Krónikái: A hajnalvándor útja című filmben is domborított, az ifjú vőlegényt pedig már az Alkonyat: Napfogyatkozás című nagy sikerű vámpírtörténetben is láthattuk, míg az anyósjelöltet, Barbarát (Olivia Newton- Jonh) valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, a Grease örökifjú sztárja jelen esetben szintén énekeivel is közrejátszik a film sikerében, hiszen a filmben hallható számos, a hetvenes- nyolcvanas években népszerű dallam csendül fel az énekesnő új, modern előadásában, sőt, még a főcímdalt is ő írta és énekelte fel.
Összegzésképpen: a story jó, a színészek kiválóak, valamint a helyszínek és a zene is abszolút szerethető. Stephan Elliott legújabb filmje egy igazi bulis és vicces vígjátékra sikeredett, tökéletes „tartozéka” lehet egy csajos vagy haverozós estének, de bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó nagy adag nevetésre vágyik!
