Egy magzat elvesztése óriási trauma, mégis érdemes minél előbb újra próbálkozni a következő terhességgel. Legalább is így vélekednek abban a skóciai kórházban, ahol 30 ezer nő kórtörténetét vizsgálták meg. Mindannyian elvetéltek az első terhességükkel, majd később újra teherbe estek.
A 19 évet felölelő statisztikák alapján azoknak van a legjobb esélyük egy komplikációmentes várandósságra, akik a vetélést követő hat hónapon belül esnek újra teherbe. A tanulmány heves ellenkezést váltott ki orvosi körökben, mivel a hivatalos álláspont jelenleg ezzel az eredménnyel ellentétes. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO minimum hathónapnyi várakozást javasol a következő terhességig, más tanulmányok pedig ennél is hosszabb szünetet tartanak indokoltnak. Egy korábbi felmérés, mely 250 ezer dél-amerikai nő bevonásával zajlott, szintén ezeket a véleményeket támasztja alá, mivel akkor az az eredmény született, hogy a kockázatok a két terhesség közötti idő hosszával arányosan csökkennek.
A tanulmányokban vizsgált személyek átlagéletkorát összehasonlítva, úgy tűnik, az igazság valahol félúton lehet, és inkább a magasabb anyai életkor esetében lehet indokolt a rövidebb várakozási idő, mivel a 35 évnél idősebb nők esetében fokozatosan nő a komplikációk kockázata, a 40 évnél idősebbek esélye a vetélésre 30 százalék, 45 felett pedig ez az arány már 50 százalék. Hogy mégis valamelyest közelebb jussunk az igazsághoz, kikértük szülész- nőgyógyász szakértőnk véleményét is ezzel a problémakörrel kapcsolatban: „A bizonyított terhességek közel negyede sajnos vetéléssel végződik – magyarázza dr. Illanitz Elemér, a Dr Rose Magánkórház szülészeti és nőgyógyászati részlegének vezetője. Olyan esetek is előfordulnak, hogy nem derül fény a terhességre, mert az még a beágyazódást megelőzően, bővebb, elhúzódóbb ’menzesz’ formájában ürül ki a szervezetből. A vetélésnek számtalan oka lehet: anyai részről leggyakrabban a hormonrendszer nem megfelelő működése (sárgatest- elégtelenség), anatómiai eltérés, fertőzés idézi elő, magzati részről pedig általában fejlődési rendellenesség, kromoszóma eltérés lehet a kiváltó ok. Sárgatest- elégtelenségnek a beágyazódásért, valamint a méhlepény kialakulásáig a terhesség megtartásáért felelős hormon csökkent jelenlétét nevezzük. A kockázati tényezők között említhetjük a magas anyai életkort, a korábbi vetéléseket, továbbá a várandós kismama fennálló vagy szerzett betegségeit is. A vetélést kiváltó ok felderítése céljából elsősorban a tünetmentes fertőzéseket okozó kórokozók kimutatását (pl. toxoplasma, chlamydia), hormonvizsgálatokat, valamint genetikai vizsgálatokat (az esetleges mutációk kiszűrésére) végezzük.” S hogy mit tehetünk a spontán abortusz elkerülése érdekében, a lehetséges okok előfordulását miként tudjuk kizárni az életünkből? „Javasoljuk, hogy a kívánt terhesség előtt, családtervezési tanácsadáson mérjük fel a kockázati tényezőket, és zárjuk ki a leggyakrabban előforduló tünetmentes kórokozók jelenlétét a szervezetben. Ismételt vetélés esetén pedig a genetikai tanácsadás és vizsgálatok elvégzése lehet célravezető. Amennyiben a felsoroltaknak megfelelően járunk el, akkor negatív eredmények birtokában, a vetélést követően visszaállt stabil ciklus esetén (kb. 3-6 ciklus), nagy valószínűséggel várható egészséges terhesség létrejötte” – fejti ki Illanitz doktor.
