Miért fogy el a januári lelkesedés az életmódváltásra tett fogadalmak mögül már februárra?
Hasan Suleiman, közismert nevén Szuli, a Gym Suleiman alapítója és a Challengers
életmódkihívás létrehozója. Évente több ezer ember életmódváltását követi figyelemmel és
viszi sikerre módszerével. Évek óta tapasztalja, a januári lendület nagy része már február
közepére elsorvad. Ezért idén most igyekszik időben mindenkit figyelmeztetni és jótanáccsal
ellátni, hogyan lehet 2026-ban fenntarthatóan és reálisan nekivágni az életmódváltásnak, hogy
a lendület ne fogyjon el már az első hónap végére. Szuli szerint a titok nem a drasztikus
diétákban vagy minden napos edzésben rejlik, hanem a fokozatos, következetes
változtatásokban, amelyek beilleszthetők a hétköznapokba, miközben megmarad az élet
öröme is. „Mi az igazság az újévi fogadalmakkal kapcsolatban? Nem a motiváció múlik el, a
sikertelenség fő oka nem itt keresendő. A rosszul megtervezett, fenntarthatatlan kezdettel van
a gond” – mondja Szuli. A szakmai adatok is ezt támasztják alá: a januárban edzőtermi
tagságot váltók 80 %–90 %-a eltűnik a látogatók közül már január vége és február közepe
között, és a látogatottság visszaáll a normál szintre.
Januári csúcs — és a gyors hullámvölgy
A nemzetközi fitneszipari adatok azt mutatják, a kezdeti aktivitás rövid életű: a januárban
edzőtermi tagságot váltók jelentős része már február közepére ritkábban jár edzeni, a vállalt
heti edzésszám csökken, a lelkesedés pedig fokozatosan alábbhagy. Iparági adatok szerint az
ezdőterembe még januárban járók 80 %‑a már a második februári hétre abbahagyja a
rendszeres edzést. A legtöbb helyen a tagok 50%-a egyszerűen felszívódik, és már néhány
hónapon belül teljesen inaktív lesz. Átlagosan a tagok mindössze 18 %‑a edz rendszeresen
(3+ alkalom/hét), a gyakoribb, intenzívebb edzéstervhez képest ez alacsony arány. Ez a
lemorzsolódás nem azt jelenti, hogy az emberek nem akarnak változni, hanem azt, hogy nem
építik be a változást a mindennapi életükbe fenntartható módon.
Miért nem működnek a túlzott januári tervek?
- A „túl sok, túl gyorsan” csapdája
A januárban még motivált kezdő életmódváltók gyakran heti 4-5 edzést vállalnak be rögtön,
diétával együtt, ami fizikailag és mentálisan is fenntarthatatlan. A viselkedéstudomány
világosan mutatja: a drasztikus változtatások gyakran gyors kimerüléshez, sérüléshez és
visszaeséshez vezetnek — amit a kutatások „false hope syndrome‑ként” írnak le. - A rutin hiánya és a szokások kialakulásának lassúsága
A kutatások szerint egy erős, tartós szokás, legyen az edzés vagy táplálkozási rutin, átlagosan
több mint 60–66 nap alatt rögzül igazán. Ha valaki ennyi ideig nem látja a „gyors eredményt”,
a lelkesedés gyakran elhal. - Az időd és az életed nincs összhangban az elhatározással
Kutatások szerint a leggyakoribb okok, amiért az emberek kimaradnak az edzésből: időhiány
(42 %), munkával kapcsolatos kötelezettségek (28 %) vagy nem látják elég gyorsan az
eredményeket (14 %). Ezek olyan problémák, amelyekre a „mindent vagy semmit” típusú
megközelítés nem ad jó választ.
A nők alulmúlják a férfiakat
„Mióta edzőtermem van és életmódkihívásokat vezetünk, azt látom, hogy a nők gyakran
lassabban látnak testi változást, mint a férfiak, és ezért nagyobb benne a csalódás veszélye” –
árnyalja még a képet Szuli, majd folytatja: „Emellett a nők körében erősebb lehet az érzelmi
evés stresszhelyzetekben, ami hátráltatja a haladást.” Ez pedig nem szubjektív vélemény és
érzet, hanem biológiai és szociokulturális tendencia, amelyet szakirodalmak is
alátámasztanak: másokhoz képest a nők testösszetétel‑változása gyakran lassabban látszik, a
hormonális ciklusok és élethelyzetek pedig befolyásolják az energiaszintet.
Mi működik valójában? Szuli gyakorlati tanácsai
Szuli tavaly maga is közel 20 kilót fogyott úgy, hogy nem kellett minden nap edzenie, nem
sanyargatta magát, és nem változtatott semmin sem drasztikusan: „Lehet bulizni, bográcsozni,
egy pohár fröccsöt is inni, ha a hosszú távú egyensúlyra építesz.”
Szuli szakmai és közösségi tapasztalatai alapján az egyik leggyakoribb tévhit az
életmódváltással kapcsolatban az, hogy csak a napi szintű, maximális terheléssel végzett
edzés hozhat eredményt. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy a szervezetnek
szüksége van pihenésre és regenerációra, ezért a heti két-három, tudatosan megtervezett edzés
hosszú távon hatékonyabb és fenntarthatóbb, mint a folyamatos túlterhelés. Az első hetekben
tapasztalható lassabb változás természetes folyamat: a testösszetétel és az anyagcsere
átalakulása időt igényel, ezért a reálisan kitűzött, fokozatos célok sokkal nagyobb eséllyel
vezetnek tartós eredményhez, mint a gyors sikerbe vetett hit.
A tapasztalatok szerint az is döntő tényező, hogy az életmódváltás ne szigetelődjön el a
mindennapi élettől. Az étkezés és a mozgás tudatosabbá tétele mellett kiemelt szerepe van a
közösségi élményeknek, a stressz kezelésének és azoknak az örömforrásoknak, amelyek
hosszú távon is fenntarthatóvá teszik a változást. Azok maradnak aktívak fél év elteltével is
nagyobb arányban, akik nem drasztikus diétákban és szélsőséges megvonásokban
gondolkodnak, hanem apró, következetesen tartott szokásokat építenek be a mindennapjaikba.
Szuli szerint az újévi lendület akkor tartható meg igazán, ha az életmódváltás nem egyszerre
akar mindent megváltoztatni. Érdemes egyetlen területre fókuszálni, amely valóban
beilleszthető a hétköznapokba, és ehhez igazítani az edzésszámot és az elvárásokat is. A
fenntartható tervezés fontosabb, mint a túlzott elszántság: a heti két-három edzés hosszú távon
többet ér, mint a rövid ideig tartó, kimerítő intenzitás. Ugyanilyen lényeges, hogy az élet
örömei ne tűnjenek el teljesen a folyamat során – egy-egy közösségi program, kikapcsolódás
vagy tudatosan beillesztett lazítás nem veszélyezteti a célt, hanem épp ellenkezőleg, segít
fenntartani a motivációt.
Szuli hangsúlyozza, hogy a valódi változás nem egyik napról a másikra történik. A stabil
szokások kialakulása hetekbe, gyakran hónapokba telik, ezért a türelem és a hosszú távú
szemlélet elengedhetetlen. Az egészség és az életmódváltás sikerét nem kizárólag a mérleg
mutatja: az energiaszint, az alvásminőség, a közérzet és a mindennapi terhelhetőség legalább
ilyen fontos visszajelzések.
Az újévi motiváció erős, de gyorsan elmúlhat. Mert nem a motiváció a legnagyobb kihívás,
hanem a fenntartható stratégia. Ha februárra már nem megy olyan gyakran az edzés, ne
hibáztasd magad. Változtass a megközelítésen, de ne a célon. A hosszú távú siker nem sprint,
hanem maraton.
