Amikor valaki megszületik vagy meghal, megnyílik egy kapu, a Fénykapu, amelyen keresztül a lélek átlép egyik világból a másikba. Az eredetileg egy lélek kettéhasad, hogy a lélektársak megszülethessenek. A kettéhasadás fájdalma azonban elhomályosítja küldetésük célját…
Matt és Izael, a két fénylény életről életre testet öltenek, hogy mindig egymásra találjanak, és teljesítsék küldetésüket. Feltétel nélkül szeretik, tisztelik, megértik és támogatják egymást tűzön-vízen, sok-sok életen, évszázadon és évezreden át. Az egymásra találás persze nem mindig egyszerű vagy egyértelmű: nem csupán a külső akadályokkal, a korlátoltsággal, a kapzsisággal és a hatalomvággyal kell megküzdeniük, de saját kétségeikkel is.
Sikerül-e végrehajtaniuk a végső tervet? Sikerül-e felismerniük egymást? Sikerül-e megvalósítaniuk a küldetést, amelyre fénylényként vállalkoztak? Matt és Izael nem csak a szerelmet, hanem a pokol legmélyebb bugyrait is megtapasztalják, és remélik, hogy legközelebb nem kell mindent elölről kezdeni… (Édesvíz Kiadó)
A szerzőről: Vaktor Orsolya „Mindannyian kiválasztottak vagyunk. Kiválasztottak arra a feladatra, melynek elvégzéséért megérkeztünk erre a bolygóra. Lelkünk tökéletesen ismeri életünk terveit, kódjait, melyeket gyermekként még ösztönösen, később már talán tudatosan követhetünk. Kislányként kezdtem írni, kislányként kezdtem dolgozni a gyermekek jogaiért (sosem feledve a kötelezettségeket). Nagylányként jogi egyetemet végeztem, majd általános és igazságügyi mediátor lettem, jelenleg gyermekvédelmi jogásznak készülök. Miközben nővé váltam, feleség is lettem, majd édesanyai beavatást kaptam. Az írás végig elkísért. A lelkem ír, a lelkemből írok. Nem tanultam, a lényem legmélyéről fakad. Ez az én kódom, hogy visszataláljak a magomhoz, magamhoz. Ezáltal forrásává válhatok azoknak, akik szintén rátalálni vágynak lélekküldetésükre és egyetlen, örök lélektársukra…”
