„Enni, vagy nem enni (tejtermékeket)?” – ez az örök kérdés. Puffadás, hosszú órákon, esetleg napokon át tartó teltségérzet, hányinger, hasmenés; ismerősen hangoznak a fenti tünetek? Ez a sokakat érintő probléma sok más betegség tüneteihez hasonló, így nagyon sok érintett nincs tudatában annak, hogy a tejcukor érzékenység egyáltalán létezik. Panaszait gyógyszerek, beszedésével próbálja enyhíteni, miközben nem érti, miért térnek vissza folyton. Pedig van megoldás!
A tejcukor-érzékenység (laktóz intolerancia), a vékonybél-nyálkahártyán található tejcukorbontó enzim (laktóz) mennyiségének csökkenése következtében jön létre. Emiatt elmarad a tejcukor bontása, és így kerül a bél alsóbb szakaszába, ahol vizet szív magához, hasmenést okoz, és baktériumos erjedésnek indul; következményként gázok szabadulnak fel. Fokozódik a bélmozgás, a gázok pedig hasi görcsöket okoznak és így keletkeznek a jól ismert puffadásos tünetek, nagyjából az adott étel elfogyasztását követő 10-30 percen belül. Egyénenként változó, de a teltségérzettel, puffadással, görccsel járó tünet együttes órákon át tart, majd lassacskán visszafejlődik. A laktóz intolerancia kialakulásának többnyire genetikai okai, vannak. Amikor még nem háziasítottunk olyan állatokat, melyek tejet adtak volna, az emberek genetikai felépítése eltérő volt a maihoz képest, így az anyatejről való leválasztás után senki sem tudta tovább a tejcukrot megemészteni. Az anyatejnek van a legmagasabb laktóztartalma, de a csecsemők szinte mind képesek ezt lebontani. Eredendően a felnőtt emlősnek nincs módja sem saját, sem más fajok tejének fogyasztására, tehát felesleges a laktóz enzim jelenléte. Mivel az ember a főemlősök közé sorolható, így megmagyarázható a hasonló jelenség a szervezetében. Az idők folyamán a változó körülményekhez valamilyen szinten igazodott szervezetünk, így kezdtek kialakulni olyan variánsok, akiknél a tejcukor lebontásához szükséges enzim szoptatás után is megmaradt. A Föld lakosságának laktóztoleranciája földrajzi helyhez és évezredes étkezési szokásokhoz kapcsolódóan eltérő. Feltételezhető, hogy a laktóz aktivitás azoknál a népeknél maradt meg felnőttkorban is, amelyeknél az étrendben, hosszú időszakra visszanyúlóan, rendszeresen szerepelt tej vagy tejtermék. Így a laktózintolerancia gyakorisága a különböző népcsoportokban nagyon eltérő lehet: az európai népeknél nem túl magas a százalékos arányuk, de közöttük is, földrajzi elhelyezkedés alapján, nagy eltérések tapasztalhatók. Magyarországon az európai átlaghoz képest viszonylag sok a laktózérzékeny. Néhány ország mérföldekkel előttünk jár az laktózbetegek élelmiszerellátásában.
Remélhetőleg igyekszünk majd ebben is felzárkózni, és senki nem fogja érezni hiányát egyik kedvenc ételének sem. De addig is a legjobb, amit az érintettek tehetnek, hogy elsajátítják azt az alapvető tudást, amivel a mindennapjaikban elboldogulnak és megismerik azokat a termékeket, amelyeket nyugodt szívvel fogyaszthatnak. Amikor kiderül az orvosnál, hogy hosszabb – rövidebb ideig diétára szorulunk, sok ember tanácstalanul áll, hogy most aztán mit főzzön, mit vásároljon, hogyan és mit egyen, hogy ne rontsa tovább egészségi állapotát. Ilyenkor sokan elmennek a legközelebbi könyvesboltba, ahol szintén tanácstalanul állnak a sokféle „divat diéta”, és kizárólagos megoldást kínáló könyvhalmok előtt, esetleg az Internet tengerében próbálnak iránymutatóra lelni problémájuk megoldására. Ráadásul a tejcukorbontó képességeink egyénenként eltérőek, ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy milyen laktózmennyiség nem okoz még panaszt.
Így nyugodt szívvel ajánlom az „Enni, vagy nem enni?” címmel megjelent laktózmentes receptgyűjteményt, melynek szerzője maga is érzékeny, így az általa írt könyv kipróbált, elkészített, és panaszmentesen elfogyasztott, jóízű étel receptjeit tartalmazza, valamint hasznos tanácsok gyűjtőhelye a hétköznapok rengetegében. Ez a könyv írásos kivonata olyan bevált trükköknek, melyeket az orvosra való várakozás ideje alatt a betegtársak, mint kipróbált terápiát javasolnak egymásnak. Fontos tudnunk, hogy számos olyan termék is tartalmazhat laktózt, melyekben, álmunkban sem gondolnánk. Például felvágottakban, rágógumiban és nagyon sok fontos gyógyszerben és a legtöbb homeopátiás készítményben! Így a legjobb, amit tehetünk, hogy alaposan elolvassuk a megvásárolandó termékek részletes leírását és a gyógyszertárban segítséget, kérjünk a gyógyszerésztől.
Ambrus Krisztina, az „Enni, vagy nem enni” könyv szerzője
