Nem könnyű annak a szülőnek a helyzete, aki cipőt szeretne venni a gyerekének. A boltok polcai tele vannak különböző árukkal: az egyik drága, és ezért biztos jó – gondolnánk –, a másik egy cuki kis topánka, amiben édesen mutatna a kis szemünk fénye, a harmadikon pedig a kedvenc mesehős díszeleg – maga a gyermek természetesen ezt választaná.
Tudjuk, hogy a lábbeli az öltözékünk talán legfontosabb tartozéka, és – bár ez sem elhanyagolható szempont – nem csak a szépsége számít, hiszen ha kényelmetlen, az az egész napunkat elronthatja, hosszútávon pedig még ortopédiai elváltozásokat is okozhat. A gyerekekre, akik folyamatosan nőnek, fejlődnek, ez fokozottan igaz, legyen szó szandálról, félcipőről, csizmáról vagy akár benti cipőről.
Milyen a jó gyerekcipő?
Kényelmes, viselője jól érzi magát benne, és biztonságosan mozoghat, futhat, ugrándozhat. Jól tartja a lábfejet és a bokát, belső része magas és széles, így jól elférnek benne a lábujjak is, és sehol sem nyom. Talpa rugalmas, a sarokrész zárt és erős (hogy egyáltalán ne mozduljon el a boka), jól szellőzik.
Ami biztosan nem jó: a teljesen lapos és merev talp, illetve az, ha nem megfelelő méretű, és lötyög. Ne vegyünk egy mérettel nagyobb cipőt azzal a felkiáltással, hogy „majd belenő”, mert a túl nagy lábbeli kényelmetlen és balesetveszélyes lehet! Négyéves korukig évente körülbelül két méretet is nő a lábuk, ezért jó, ha rendszeresen ellenőrizzük, nem nőtte-e ki szemünk fénye az aktuális lábbeliket. Nem ajánlott továbbá a műanyag, műbőr, amibe beleizzad a csöppségek lába, jobb a valódi bőrből készült cipő. Ami a „fűzős vagy tépőzáras” dilemmát illeti: ez is, az is megfelelhet, a lényeg, hogy jól illeszkedjen a viselőjére, ami mindkettő esetében megvalósulhat.
Gyakran hallani, olvasni, hogy a szupinált gyerekcipő a legjobb, vagy egyenesen az egyetlen jó választás. Ez részben igaz. Különlegessége, hogy mivel a sarokrész kifelé döntött, elősegíti a helyes lábtartást, vagyis nem engedi, hogy a boka befelé dőljön, ami a gyerekeknél gyakran előfordul. Valóban nagyon jó választás, kényelmes, és jó minősége miatt tartós is, ezért ha ilyet veszünk, nem foghatunk mellé. Az is tény, hogy nem minden gyereklábra muszáj feltétlenül ilyen cipőt húzni, hiszen van, akinek nincs szüksége rá. Ez a fajta lábbeli viszont biztosan nem ártalmas, ezért ha biztosra akarunk menni, válasszunk szupináltat, ám nyugodtan szétnézhetünk a többi minőségi termék között is.
A fenti opció egy jó alternatívája lehet az olyan cipő, melynek belső oldalán emelő van, azaz egy kis dombocska látható, kitapintható ott, ahová a talp belső része kerül. A gyerekek hosszboltozata eredetileg lapos. Sok szülő megijed amiatt, hogy lúdtalpasnak találja gyermeke lábát, de gyakorlatilag minden gyermek lúdtalpasnak születik, csak a boltozatok helyén egy vastagabb zsírpárna van. A lábboltozat a felegyenesedés, állás során, a járás megtanulásával alakul ki, ahogyan izmosodik a talp, ezt támasztja alá az ilyen lábbeli.
A jó cipő általában nem olcsó, ami érthető, hiszen drága anyagokból, szakértelemmel, odafigyeléssel készült. De sokkal jobban járunk, ha nem a mesefigurák után járó jogdíjra vagy a trendi, de nem profi márkára költünk. Egy valóban jó minőségű gyerekcipőt egyetlen gyermek általában nem képes elhordani, hiszen általában maximum csak néhány hónapig jó a lábára, azután kinövi. Az ilyen cipőt nyugodtan megtarthatjuk, és továbbadhatjuk a kisebb testvérnek, rokonnak, barátnak. Igaz, hogy minden gyerekláb más, de a könnyű és kicsi lábak legfeljebb minimálisan deformálják a cipőt, aminek nincs jelentősége. Ezért sem érdemes spórolni a minőségen. Fontos tudni, hogy a láb a gyerek 7-8 éves koráig alakítható érdemben, azonban eddig is jórészt a genetikán múlik, kis mértékben kezelhető cipővel illetve lábtornával. Ezzel együtt persze a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk szülőként, hogy gyermekünk egészséges lábakon járhasson, ezért fontos a minőségi, anatómialiag megfelelő kialakítású cipő már a legkisebbeknek is.
