Túl vagyok a kúra felén és nagyon szuper eredményekről számolhatok be. A harmadik napon tapasztalt éhség megszűnt (a „kívánósság” nem), este sokkal tovább tudok ébren maradni, nem dőlök ki már 9 órakor és reggel mindössze egyszer szól az óra én pedig pattanok is ki az ágyból.

A lehetőségekhez képest próbálom változatossá tenni a kúrát, így ezen a napon egy Király utcai pékségben szereztem be a rozskenyeret, pontosabb rozsbagettet. Azzal nem is volt baj, fincsi volt, egész nap elvoltam vele. Viszont a céklalé… Fú. Arról nem sok jót mondhatok el. Mondjuk tény, hogy nem szeretem a céklát. Annál jobban már csak a répát utálom, úgyhogy az utolsó nap sem lesz egyszerű. Egy szó mint száz, ez az ital (és több mint valószínű, hogy a következő is) próbára teszi az elszántságomat. Jó, persze nem voltak illúzióim gondoltam, hogy egy 5 napos léböjtkúra nem lesz móka és kacagás. 😀

Nem mondom, hogy  nem várom, hogy vége legyen, de már csak egy napot kell kibírni! 🙂