A magyar köztudatban valahogy még mindig furcsán nézünk azokra, akik pszichológushoz járnak.Amíg nyugaton már évtizedek óta természetes, hogy az emberek
pszichológushoz fordulnak, még akkor is, ha kifejezetten nincs is problémájuk. Ezzel ellentétben nálunk súlyos lelki betegségre asszociálnak, ha megtudják, hogy lélekgyógyászhoz járunk.
Nincs többé szégyenkezés
A pozitív pszichológia nem kifejezetten problémák és viselkedési zavarok megoldására irányul, hanem az életben előforduló pozitív dolgok kialakítására és megőrzésére. Ezzel a felfogással és nézőponttal megszűnhet az a felfogás, miszerint szégyen pszichológushoz járni. A pozitív pszichológia célja, hogy az életet még élhetőbbé varázsolja. Három különböző területre összpontosít, úgymint a pozitív érzelmek, a pozitív magatartások és képességek, valamint a pozitív dolgok tanulmányozása. Nagyon érdekes, hogy a jó életminőség (wellbeing) nem feltétlen jár együtt a jó gazdasági viszonyokkal. Ezt különböző országokban történt felmérések bizonyítják, így például Németországban kevésbé boldogok az emberek, mint mondjuk a köztudottan szegény Argentínában vagy Chilében.
Otthonról hozott pesszimizmus
De miért van az, hogy az éltünk kudarcai mélyebb nyomokat hagynak bennünk, mint a sikereink?
Ez egyfajta magyar mentalitás, amit sajnos sokan családi örökségként viszünk tovább. Azonban feleslegesen pazaroljuk időnket és energiánkat azzal, hogy rágódunk a múltban történt eseményeken. Jobban járnánk, ha inkább az erősségeinkre koncentrálnánk, így nem csak magunkkal, hanem környezetünkkel is jót tennénk. Biztos megfigyelted már, hogy ha boldog és elégedett vagy, akkor jobban keresik a társaságodat és magadhoz vonzod az embereket. Ugyanennek a fordítottja is igaz, te sem szívesen töltöd az idődet olyanokkal, akik folyton csak panaszkodnak.
Mostanában nagyon népszerűek az önsegítő könyvek és a „gondolkozz pozitívan” hozzáállás. Ugyanakkor ezt nem egyszerű megvalósítani, mivel a napi stressz-faktorok, mint a suli, a munkahely, a forgalmi dugók megnehezítik, hogy valóban pozitívan álljunk az élethez.
Emeljünk ki egy hétköznapi példát! Tegyük fel, hogy állásinterjúra mész, és megkérdezik tőled, hogy milyen pozitív és negatív tulajdonságaid vannak. Fogadjunk, hogy elsőre inkább a negatívak jutnak eszedbe! Nem? Akkor szerencsés vagy és valóban pozitívan gondolkodsz magadról és az életről.
Tanult optimizmus
Bármilyen furcsán hangzik, de a jókedv tanulható. A sokszor hangoztatott „figyelj arra, hogy mit mondasz és mire gondolsz, mert bevonzod”, nagyon igaz. A pozitív pszichológia atyja, Dr. Martin Seligman bebizonyította, hogy működik a jelenség. Vagyis, ha belenyugszol rossz helyzetedbe és nem teszel ellene semmit, akkor könnyen depresszióba zuhanhatsz és kialakul az úgynevezett tanult tehetetlenség. De éppen így formálhatod az élethez, a cselekedeteidhez való hozzáállásodat is. Vagyis aki alapvetően nem optimista közegből jött, tanult optimizmussal megváltoztathatja életét. Hogy mi szükséges ahhoz, hogy pozitívvá váljunk? Elsősorban az, hogy fogadd el a múltat, legyél elégedett a jelenben, és reménnyel és optimizmussal fordulj a jövő felé. Ismerj meg új dolgokat, olyan tevékenységekkel töltsd ki a napjaidat, melyeket szívesen csinálsz, legyél kitartó és rugalmas. Fogadd a feléd irányuló szeretetet és képes legyél te is szeretni. Fedezd fel a környezetedben lévő szépet és mindezt tudd értékelni is. Ha mindemellett még megbocsátó, mértékletes is vagy, akkor joggal mondhatod magad intelligens embernek. Még egy lényeges dolog van, ami nem más, mint a humor. Ha tudsz nevetni akár saját magadon is, az azt mutatja, hogy könnyedén veszed az akadályokat és nem fogsz padlót egy nem várt esemény beálltakor. Nyilván az átállás nem megy egyik napról a másikra, de kis lépésekben haladva, minden nap egy új pozitív élménnyel gazdagodva kialakíthatjuk pozitív szemléletünket egy jobb minőségű életért.
Szerző: Zádor Erzsébet, tanácsadó szakpszichológus
