… ami az élethez kell!

Kezdőoldal Trend&Lifestyle Dögösen is okosan! Öltözködj stílusosan, de ne mondj le a kényelemről

Dögösen is okosan! Öltözködj stílusosan, de ne mondj le a kényelemről

“Egy ruha legyen mindig elég szűk ahhoz, hogy lássák nő vagy, de elég bő is, hogy értsék, hogy egy hölgy.”

Ez a méltatlanul ritkán használt idézet egy nyolcszoros Oscar-díjas, amerikai jelmeztervezőtől, Edith Headtől származik, aki többek között olyan, ma már legendának számító szupersztárokat öltöztetett, mint Elizabeth Taylor és Audrey Hepburn. Ebben az egy mondatban tulajdonképpen benne van minden, amit az igazán stílusos öltözködésről tudni érdemes, és nem csak nőknek. Hosszú évszázadokba telt, amíg eljutottunk odáig, hogy az öltözékünkkel erőlködés, fogcsikorgató kényelmetlenség, fojtogató gallérok és véresre hólyagosodott sarkak nélkül is kifejezhessük önmagunkat, és megmutathassunk a világnak, kik is vagyunk valójában. Az elegancia ma már nem zárja ki a lazaságot, a puhaságot, a kényelmet. Sőt!

Abroncs, fodorgallér és rizsporos paróka
Nem volt ez mindig így. Aki látta a “Veszedelmes viszonyok” című, klasszikus filmet (afféle kosztümös szerelmi thriller, amiben John Malkovich és Glenn Close a két főszereplő, és egy kihagyhatatlan mozicsemege szerelemről, árulásról, kegyetlenségről, illetve a 250 évvel ezelőtti úri élet csipkefodros, nagy-kastélyos, csobogó szökőkutas luxus-mindennapjairól), az egészen biztosan nem felejtette el az első pár jelenetet, amikor a márkiné és Valmont gróf, saját külön palotáikban reggel felébrednek, és a szolgálóik segítségével felöltöznek. A jelenetek párhuzamosan futnak, a férfi és a nő külön-külön cicomázzák fel magukat, de még látni is fárasztó, mennyi alsóruha, alsószoknya, kényelmetlen, csatos cipő, abroncsos fűző, fodorgallér, paróka és arcfehérítő rizspor kerül rájuk. Csak megbecsülni lehet, hogy akkoriban egy elegáns társasági ember legalább két órán át öltözködött, és mindehhez seregnyi inas és komorna kellett. Egy ruhaderekat befűzni, vagy egy lovaglócsizmát felhúzni egyszerűen képtelenség volt egyedül, segítség nélkül. És persze ugyanez vonatkozott a vetkőzésre is (feltehetően nem voltak olyan irigylésre méltóak azok a bizonyos titkos, szerelmi légyottok, az biztos).

A kényelmes is lehet elegáns
Két és fél évszázad alatt rengeteget változott a világ, és ebben a tekintetben szerencsére jó irányban. A saját ruhatárunkat ma már mi választhatjuk meg, az alapvető társadalmi illemszabályok betartása mellett nem kell szigorú öltözködési protokollt követnünk, ruhadarabjainkat megrendelhetjük otthonról is, szabadon válogathatunk a kényelmes, jól szabott, elegáns öltözékekből. És ma már az anyagok is kellemesek, természetesek és “belebújósak”.

A jó választás fél siker
Amikor a reggel kiválasztott ruházatunkat egész nap viselnünk kell, akkor fontos, hogy ne izzadjunk bele, vagy feszengjünk bennük kényelmetlenül. Azt pedig már a 20. század ikonikus divatnagyasszonya, Coco Chanel óta tudjuk, hogy bár a divat változik, a stílus örök. Így a jól szabott, komfortos anyagú, minőségi ruhadarabjainkat tényleg “testre szabottan”, a saját személyiségünk, letisztultságunk, mintázat- és színimádatunk, de akár bohóságunk vagy éppen csipetnyi őrültségünk szerint variálhatjuk. Egy laza vászonnadrágot és kellemes, ejtett vállú nyári pólót is üdítően egyénivé varászolhatunk egy ütős kalappal vagy kendővel. Ebben a változékony, évszak-összekeveredős, modern világban pedig a réteges öltözködés művészetét is tökélyre kell fejlesztenünk. Mondjuk a nagy jolly jokerrel, a puha kardigánnal, amit átvethetünk a vállunkon, bedobhatjuk a táskákba, és ha csípősre fordul az idő, azonnal beleburkózhatunk.

Egy dolog biztos: ha bárhol bármikor úgy akarunk megjelenni, hogy az emberek jóleső mosollyal nyugtázzák az érkezésünket (“de jó cuccokban van már megint”), ahhoz már rég nem szükséges a minden reggeli, több órás, könnyfakasztóan kényelmetlen készülődés, mint a történelmi időkben. És természetesen nem kell szolgahad sem. Oké, azért néha nem árt valaki, aki felhúzza a hátunkon a cipzárt, vagy tökéletesre köti a nyakkendőnket. De ennyi belefér. Vagy nem?

Hozzászólások

Pin It on Pinterest