A következő példán és a példa során használt kulcsmondatokon keresztül szeretném a fenti állítás mélyebb megértését segíteni, továbbá eszközt adni arra, hogy önvizsgálattal képessé válj programozó konfliktusaid feltárására.
Programozó konfliktusaink azok az élethelyzetek, amelyeket első tapasztalatunkként rögzítettünk. Az itt megélt konfliktusok elegendőek ahhoz, hogy biológiai és „érzelmi” túlélésünk céljából rögzítsék az agyban a később vissza-visszatérő gondolat- és viselkedésmintákat, segítséget nyújtva abban, hogy a bennünket veszélyeztető helyzeteket elkerülhessük. Éppen ezért a stresszt okozó helyzetekben sokszor nem az aktuális történést érzékeljük, így a saját korábbi meggyőződés mintánk alapján reagálunk.
Példa:
Emberek utaznak a buszon. A busz eleje tömött, középtől hátrafelé pedig szellős. Fel akarunk a buszra szállni és a busz végébe menni, hogy leülhessünk. Ehhez át kell jussunk az embereken.
A helyzet értékelése a saját érzékelésünkön (szűrőnkön) keresztül (aktiváló konfliktus):
„Fel akarok szállni, a busz eleje tömve van, a jármű közepétől a végéig pedig ördögszekereket görget a menetszél. Ideges vagyok. Miért nem képesek hátramenni? Ezt nem hiszem el.. Bosszantanak itt engem korán reggel..Mért nem figyelnek a másikra? Még ennyi hülyét, hihetetlen..Kérvényt nyújtsak be hogy hátramenjenek ?”
1. Mit érzel ebben a helyzetben? Milyen érzések (itt találod az érzések listáját: http://asszertivakademia.hu/erzesek-listaja/) vannak benned?
– „Bosszankodást. Dühös vagyok. Frusztrált. Össze van szorulva a gyomrom és érzem az ideget az egész testemben. Olykor ütni is tudnék.”
2. Mire lenne most szükséged? Mire vágynál?
– ” Arra hogy az emberek ne csak magukra figyeljenek. Ne legyenek ennyire önzőek.”
(Amire szükséged van: (a,), figyelem, (b,)együttműködés, (c,) egyenlőség)
3. Miért gondolod, hogy fontos hogy (a,) elég figyelmet kapj a többi embertől?
– „Mert akkor olyan mintha fontos lennék, számítana az is, hogy velem mi van, nem csak velük”
4. Mi a legrosszabb, ami történhet veled akkor, ha úgy érzed nem fontos, hogy veled mi van?
– „Akkor egyedül maradok. Elmagányosodom. Nem kellek senkinek.”
5. Mikor éltél meg korábban hasonlót, amikor nem kaptál figyelmet, amikor egyedül érezted magad, azt érezted hogy nem számítasz?
– „A szüleimmel élve sokszor volt ilyen. Állandóan vitatkoztak, mindegy, hogy nekem az rossz volt. Őket ez nem érdekelte. Emlékszem hogy ordítottam hogy fejezzék be, de mintha meg sem hallották volna. Mintha ott sem lennék.” (programozó konfliktus).
„Mintha ott sem lennék.”
Nem csupán otthon a szüleinkkel érezhetjük ezt, de később a buszon utazva is. A szülők figyelme nélkülözhetetlen a gyermek túlélésének szempontjából. Biológiai rögzültség, hiszen a gyermek teljes mértékben kiszolgáltatott, függ a szülőtől, annak szeretetétől, figyelmétől, gondoskodásától.
Lehetséges meggyőződések, amelyek hasonló megélések következtében rögzülhetnek:
Akkor vagyok biztonságban, ha figyelnek rám.
Ha nem figyelnek rám, magamra maradok, elmagányosodom (szorongás, rejtett halálfélelem).
Nem számít az, amire nekem van szükségem, az emberek úgyis csak saját magukkal foglalkoznak.
Nem számítok.
Átlátszó vagyok. (Mintha ott sem lennék.) – a programozó konfliktus során rögzült düh, frusztráció és a gyomorszorítás aktiválódik azokban a helyzetekben, amikor egy adott élethelyzetet hasonlóképpen érzékelek.
Ha sikerül feltárni és megérteni a programozó konfliktusainkat, hasonló helyzetek már nem okoznak számunkra érintettséget, érzelmi kibillenést.
Nem aktiválódik az ingerhez kapcsolt stresszreakció, az adott helyzet nem válik aktiváló konfliktussá, mert értem, mi az, ami a helyzetben megérintett, mi az amire ebben a helyzetben szükségem lenne.
S ha tudom, hogy mi az, amire szükségem lenne, megtalálhatom a módját, hogy a szükségleteimet maradéktalanul ki tudjam elégíteni, megszüntetve ezzel a stressz érzését okozó hiányállapotot.
Mikhel Kata
stresszoldás szakértő, életmód tanácsadó (www.bekebeka.hu)
