Mi, nők, örökké elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Mindegy, mennyire vagyunk tökéletesek vagy kevésbé azok, akkor is kövérnek és esetlennek látjuk magunkat. Sosem jó a hajunkés különben is: miért nem gyártanak végre egy olyan rongyot, ami jól áll a nagy fenekünkön vagy a vastag combunkon? Na persze, a sztároknak könnyű! Őket minden reggel profi sminkes, fodrász és stylist készíti el!
Ismerős, igaz? Mindannyian átéljük ezt hetente vagy akár havonta legalább egyszer. Legyen egy nő 50 vagy 100 kiló, soha semmi nem jó. A női hiúság nagyon erős és makacs „betegség”, de leküzdhető, ha igazán akarjuk. A titok csakis önmagunkban rejlik! Hiszen mi, mindannyian úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk! A tükör előtt állva sokszor kedvem támad sírva fakadni, hogy „Édes Istenem, már megint híztam.” Pedig általában csak én látom így. Az igazság az, hogy eddig is ekkora voltam, vagyok és kész. Persze, dolgozom azon, hogy ez változzon, és teszek ennek érdekében. De az alkatomat alapvetően nem tudom megváltoztatni. Épp ideje feldolgozni és megérteni: ez vagyok én, el kell fogadni önmagam!
Az ellenfelek
Vastag láb, bőrönd méretű hátsó, narancsbőr, cellulit, bébi háj, bájos hurkácska, nevető ránc és szarkalábak. A legnagyobb és leghírhedtebb ellenfeleink. De mi van, ha valaki épp azt a helyes kis úszógumit szereti rajtunk? És ha nem? És ha a hőn áhított pasi, a nagy szerelem azt mondja, hogy fogyj le? Akkor nincs mese: köss útilaput a talpára, hiszen a plusz kilók is hozzád tartoznak, Te magad vagy! És ha szeret, ne csak azért szeressen, mert villoghat vele a haverok, az üzleti partnerek, az ismerősök előtt. Hiszen melegítőben, vagy pizsamában, smink nélkül, fáradtan és nyúzottan is Te vagy! És ha így nem fogad el, akkor miről is beszélünk? Ő mindig tökéletes, mintha egy divatlapból lépett volna ki? Nem! Na ugye? Jó, most nem arra biztatlak, hogy vesd bele magad egy nagy tányér szénhidrátba, és felejtsd el a testmozgást, csak egyszerűen arra kérlek, ne tedd tönkre magad csak azért, hogy elérd a 34-es méretet! Minek? Ki mondta, hogy egy nő csak úgy lehet igazán nő? Sőt! Számos felmérés és közvélemény kutatás bizonyítja azt, hogy a férfiaknak csak egy bizonyos, szűk látókörű rétege szereti a csont sovány nőket! Az természetes, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. De hangsúlyoznám, magából, tehát nem szabad egy hiú ábrándot kergetni, tessék reálisan látni a világot, a testünket, az adottságainkat. Ha az összes fogyókúrás módszert felsorolnám itt, amit már valaha kipróbáltam, fiatal korom ellenére, nem férne ki egy oldalra. És akármennyire is sikerült leadnom, illetve lefaragnom a súlyomból, el kell fogadnom, én bizony soha sem leszek xs-es méret. Van, hogy hiába az erőfeszítés, ahogy sokan mások, én sem kacsalábon forgó csodapalotát örököltem a szüleimtől, hanem ezt az alkatot, ezeket a géneket. A sok elveszített csata után végre megértettem, én igenis szép vagyok így, ahogy vagyok! És igenis Te is gyönyörű vagy! Ha valaki nem ezt mondja, hazudik! Így nincs más hátra: reggel, öltözködés közben, egy határozott lépéssel állj a lakás legnagyobb tükre elé, nézz végig magadon és mondd ki a következő mondatot: Én igenis szép vagyok! Fontos, hogy ne csak a levegőbe kiáltsd ki ezt a mondatot és egy üres kijelentéssé váljon, hanem tudatosítsd is önmagadban, hogy ez valóban így van! Hiszen tényleg így van! Jogos, ha azt mondod, hogy a média az oka mindennek. Nos igen, a tv-ben, az újságokban és az óriásplakátokon csak sovány modelleket látni. A nők hajlamosak elhinni, hogy ez a jó, ez a tökéletes. De kérdezzük csak meg az abban a pillanatban a hozzánk legközelebb álló férfit, mit lát a nőben? És vajon az a nő, a fotózás pillanatát leszámítva vajon tényleg boldog? A felismerés, hogy a nők nagy többsége nem fogadja el önmagát, nem elégedett a külsejével, az életével és ezáltal boldogtalan, arra ösztönözte a televíziós csatornákat, hogy műsort készítsenek, az IGAZI nőről és annak küzdelméről. A Meztelenül is szép vagyok című reality 2006-ban indult Nagy-Britanniában és ott azóta is sikerrel gyártják és forgalmazzák. Az első verziót a világhírű stylist Gok Wan vezette és koordinálta. Itt elsősorban nem az volt a feladata, hogy megtalálja az emberhez leginkább passzoló stílusirányzatot, hanem az, hogy segítse és támogassa a műsorban szereplő nőket önmaguk elfogadásában és megszerettetésében. A fiú egyébként azért hiteles, mert nem a levegőbe beszél, hiszen őt is sokszor bántották korábban. Nem elég, hogy félig kínai és félig angol a fiú, de még dagi kisgyerek is volt. 130 kilójával mindig is kitűnt a tömegből, viszont éppen ezért tudja, hogy mi az: utálni a tükörbe nézni! Aztán 20 évesen úgy döntött, hogy megszabadul a súlyfeleslegtől és új életet kezd. Gok nem a fogyókúrára bíztatja a szereplőit, hanem az önelfogadásra. Erre különböző, elsőre durvának tűnő módszereket dolgozott ki. Csak hogy egy példát kiemeljek, lefotózza „áldozatát” meztelenül, de persze ízlésesen, és kirakja a belváros egyik forgalmas kirakatába, majd egy kamerával figyeli az idegen emberek reakcióját. A módszer minden esetre működik, hiszen számtalan gátlásosnak és visszafogottnak számító nő távozott egy teljesen új emberként a valóság showból. Gok egyébként soha senkinek nem javasolta még, hogy forduljon plasztikai sebészhez, hiszen meg van róla győződve, hogy a szépség belülről fakad és a kisugárzás sokkal fontosabb, mint a kerek fenék, a nádszálderék vagy az alma formájú mellek. A show sikereit látván több ország is „adoptálta”. Természetesen elkészítették az amerikaiak is a saját verziójukat, de Belgium, Svédországban, Izraelben, Franciaországban és Lengyelországban is legyártották, de mi sem maradhattunk ki a sorból.
De akármelyik műsort is kísértük figyelemmel az említettek közül, láthattuk, másoknak is sikerült már. Miért lennénk mi a kivételek? Hogyan is várhatnánk el bárkitől, hogy szeressen, tiszteljen és elfogadjon bennünket, ha mi magunk sem vagyunk hajlandóak vagyis sokkal inkább képesek szeretni a tükörből visszatekintő képet? A választás a mi kezünkben van: vagy megtanulunk együtt élni önmagunkkal szeretetben és békességben, vagy egy életen át tartó háborúba bonyolódunk, amiből úgysem mi kerülünk ki győztesen!
Így csak a nagyokhoz hasonlóan azt tudom mondani: Szeresd a tested!
