A népszerű írónő, Rupáner – Gallé Margó babanaplójának első része. Időpont: 2012. augusztus 15-21.
Szent Pantaleon Kórház, Dunaújváros
Szerda reggel nyugodtan fekhettem be a kórházba, előző nap mindent sikerült elintéznem, amit akartam. Egész nap Laurával játszottam, babaszoba teljesen berendezve, minden sterilizálva, kimosva és kivasalva, a hat hosszú általam készített lista minden egyes pontja kipipálva. És amit nem gondoltam: este még átküldtem a „Nászajándék Salzburgból” kéziratát, így aztán teljesen nyugodt lehetnék, és végül is vagyok is, eltekintve attól, hogy nagyon hiányzik a kis családom, és aggódom, hogy Laurával, hogy fogjuk átvészelni, ezeket a napokat, mert ilyen hosszú időt még soha nem töltöttünk külön. A két éjszaka volt a maximum, az is az egy hónappal ezelőtti kórházi infúziókúrám volt. Az sem volt egyszerű. De most igyekszem pihenni, és nem gondolni erre, amit könnyű mondani, de nem igazán kivitelezhető. Azért igyekszem. Addig pedig szokom a helyet, és szerencsére van egy pici baba is a szobában. Nagyon furcsa, így három év távlatából is, hogy milyen iciri-piciri Laurához képest.
Szülés
Nagy vonalakban annyi, hogy egyre csökkenő magzatvíz miatt kellett, hogy befeküdjek szerdán a kórházba. Péntekre az orvosom (akinek maximálisan bízok a szakértelmében) azt mondta, hogy indokolttá vált a szülés megindítása, aminek császármetszés lett a vége. Bármennyire szerettem volna természetes úton szülni, ez nem kívánságműsor, és a lényeg, hogy egy gyönyörű, sűrű-, fekete hajú angyalnak a kezecskéjét foghattam meg, aki makkegészséges, és mint kiderült, ugyanolyan angyali kisbaba, mint a nővére. A szépség, akinek a kis csuklóján ott virított a „Rupáner Liza” feliratú karszalag, 50 centivel és 3,30 kilóval látta meg a napvilágot. A kis Liza pedig édesdeden alszik, és mosolyog álmában. J
Őszintén: Természetes szülés kontra császármetszés
Ezt muszáj leírnom! Mindkét gyermekemet császármetszéssel szültem. Laurának tízórányi vajúdás után leesett a szívhangja, Lizánál pedig az imént már említett okok miatt.
Laura születése után, ha olykor-olykor rábukkantam egy-egy cikkre, ami a két szülésfajta közti különbségekre próbált rávilágítani – valószínű azért is, mert kezdő anyuka voltam, és szerettem volna mindent a legjobban csinálni, illetve szülés után érzékenyebben reagáltam a dolgokra – de elkeseredve és aggódva olvastam azokat a dolgokat, miszerint a gyermekem nem fog hozzám úgy kötődni, mint azokhoz, akik természetes úton szültek. A többi hajmeresztő történetről nem is beszélve, amikre, azóta szerencsére már nem is emlékszem, és azóta már csak jókat mosolygok rajtuk, ahogyan azt anyukám tette, mikor beszámoltam róluk. Szerintem a gyermek azt adja vissza, amit kap, és ez nem függ a szüléstől, annál inkább az anyai gondoskodástól és a szeretettől. Ez az, amit mi irányítunk, a többit (hogy hogyan fogunk szülni), azt szerintem fent döntik el. Inkább örülök, hogy létezik ez a módszer, ami ha szükséges megmentheti gyermekünk életét. És itt én ezzel egyáltalán nem a hollywoodi celebek divathóbortját támogatom. Arról beszélek, amikor ez a beavatkozás életeket ment! Nagyon sok tévhit, és hiedelem kering, rengeteg módszer van mindenre, de ami nekem a leginkább bevált: megkérdezem anyukámat, és mindenre pofonegyszerű és logikus magyarázatot kapok, ami ráadásul saját tapasztalatokon alapszik.
Érdekesség
Ha valaki ismer, nagyon jól tudja, hogy nem vagyok babonás, és nem hiszek semmiféle hókuszpókuszban. Éppen ezért jót mosolyogtam, amikor három évvel ezelőtt a család német jó barátja, Barbara azt mondta nekem, hogy holdhónap alapján Laura nem augusztus 27-én a kiírt napon fog megszületni, hanem augusztus másodikán. Azt mondta, higgyek neki, nála mindhárom gyereknél bejött. Jót nevettem, nem is volt összeállítva a kórházi csomagom 2-án, pedig kellett volnaJ. Laura ugyanis megszületett másodikán. Lizánál a tizenhetedikét jósolta, viccből még fel is írtam a naptárba ahová, azóta mellé is kanyaríthattam Lizácska születésnapját. Ha véletlen egybeesés is, mégiscsak meredek!!!
