Az 1960-as években úgy gondolták, egy nő képtelen egy maraton lefutni. Kathrine Switzer azonban kihasználva a versenyszabályzat hiányosságát rajthoz állt, és lefutotta az 1967-es Boston Maratont. Tettével nők millióit inspirált világszerte. (x)
Készült egy kép 1967. április 19-én, ami már világhírűvé vált. A felvételen Kathrine Switzer látható, amint éppen megtámadja őt egy férfi. A kép a Boston Maratonon készült, és manapság felháborítónak tűnik, akkoriban még sem volt „annyira” az. A Boston Maraton versenyigazgatója, Jock Semple futott oda Switzerhez, azt ordítva neki, hogy: „tűnj el a versenyemről, és add oda a rajtszámodat!” Az amerikai futballista Tom Miller azonban közbelépett, és Switzer futhatott tovább, ezzel ő lett, aki 1967. április 19-én, első nőként hivatalosan lefutotta a Boston Maratont. Manapság természetesen már nincsen a hölgyek elől elzárva egy sport sem, ami sportfogadó oldalakon is meglátszik, hiszen egyre több női meccsre lehet fogadni, elég csak végigszaladni egy fogadóoldal kínálatán. Az unibet vélemények között azt is felfedezhetjük, hogy fogadások terén is kezdenek odaérni a férfiak mellé, de ez egy másik történet.
„A leggonoszabb arcba néztem, amit valaha láttam”
„Hirtelen oldalra fordítottam a fejem, és egyenesen a leggonoszabb arcba néztem, amit valaha láttam. Egy nagydarab, hatalmas férfi, kivert fogakkal, készen állt arra, hogy lecsapjon rám, és mielőtt reagálhattam volna, megragadta a vállamat, és azt kiabálta, hogy tűnjek el a versenyéből, és adjam oda a rajtszámomat. Tudtam, ha kiszállok, senki sem fogja elhinni, hogy a nők is le te tudnak futni egy maratont, és hogy megérdemlik a részvételt a Boston Maratonon. Csak azt gondolnák, hogy bohóc vagyok, és hogy a nők csak berontanak olyan eseményekre, amelyekhez nincs is meg a képességük” – írta könyvében Switzer, melyről bővebben angol nyelvű honlapján lehet tájékozódni.
Hogy miért „érthető” az, amit a versenyigazgató tett? Azért, mert a Boston Maratonon az 1967-es versenyig csak férfiak futottak. Egyszerűen ugyanis akkoriban, és persze előtte is az volt a közvélekedés, hogy egy nő egyáltalán ekkora távot nem képes lefutni. Ha mégis, akkor az rosszat tesz a szervezetének. Még szerencse, hogy ma már ez a felfogás eltűnt, nem úgy mint a neten az unibet vélemények, de korábban olyan elméletek láttak napvilágot, miszerint a nők hosszútávfutásra „vetemednének”, elmozdulhat a méhük vagy szőrös lehet a mellkasuk.
A 19 éves Switzer azonban nagyon szeretett futni, ráadásul tudta magáról, hogy képes lefutni egy maratont. Tovább növelte benne a vágyat az egyetemen a férfi terepfutó csapatnál önkénteskedő edző, korábbi maratonista, Arnie Briggs történetei. Fogadást is kötöttek, ha a lány versenyen kívül teljesíti a távot, akkor Briggs nemcsak segít, de el is megy vele a versenyre. A Boston Maraton előtt három héttel meg is történt a főpróba. Végül 31 mérföldet (49,8 km-t) futottak. A táv végén Briggs elájult.
A szabályok kijátszása
A próbafutás után Arnie ragaszkodott, hogy Kathrine hivatalosan is nevezzen a versenyre. És mivel sem a szabálykönyv és sem a nevezési lap nem tiltotta, hogy nő nevezzen a Boston Maratonra – nem kellett ugyanis a lapon az ember nemét feltüntetni –, így a fiatal lány K. V. Switzer néven regisztrált. Az egyetemi gyengélkedőn pedig megszerezte az alkalmassági igazolást.
Persze utóhatása is volt a történteknek. Switzer rengeteg negatív és pozitív hangvételű levelet kapott. Harca pedig végül olyan sikeres lett, hogy 1972-ben az őt megtámadó Jock Semple belátta, a nők nemcsak komolyan gondolják a futást, de jók is benne, ettől az évtől kezdve hivatalosan hölgyek is részt vehetnek a Boston Maratonon. Switzer tehát teljesítményével, munkásságával nők százait inspirálta. Ráadásul sokáig aktív maradt: több mint 30 maratonon vett részt, később kommentátorként dolgozott. Munkájáért Emmy-díjat kapott, és 2011-ben felvették a Női hírességek csarnokába. Bár elmondása szerint igazából nem tett mást, „csak” azt csinálta, amit imád: futni.
