A szabadság mindig is vonzó tényező volt az emberiség számára. De a szabadság tág fogalmába sok minden beletartozik: munkahelyi szabadság, szólásszabadság,szabad akarat, vagy akár a szexuális szabadság.
Nagyanyáink korában még természetes volt, hogy az esküvő egy életre szól, az ember egy életre választ párt magának és vele van jóban-rosszban. A válás kérdése fel sem merült és nem külső körülménytől (szerető, válóperes ügyvéd) várták a megoldást a felmerülő problémákra, hanem saját maguk vették kézbe a dolgokat. Manapság már a legkisebb gondra is feszülten reagálunk és nem hagyunk időt arra, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. A problémát súlyosbítja, hogy keveset beszélgetünk, vagy éppen ellenkezőleg, túlbeszéljük és túlkombináljuk az adott helyzetet.
Miért nem lehetsz biztos a párkapcsolatodban?
Sokszor hallani olyan történeteket, amikor kiderül egy párról, akik már évek óta – látszólag jól – megvannak, hogy hirtelen szakítanak. Nem egyszer az oltár elől futnak el, mert megijednek a kötöttségektől és attól, hogy nincs visszaút. De hogy lehet nekiindulni egy kapcsolatnak úgy, hogy ha esetleg találok jobbat, akkor majd kilépek belőle? Nagyon igaz a mondás, hogy jobb reményében jót veszíthetünk. Az évek során ha két ember szereti egymást, közösek a céljaik és együtt fejlődnek, akkor nagy valószínűséggel együtt maradnak. Ha minden alapvető kérdésről azonos a véleményük vagy meg tudnak egyezni, akkor a kapcsolat működőképes. Ha viszont teljesen más irányban haladnak vagy akarnak haladni, akkor nagy esélye van a szakításnak. Mindezek még mindig nem jelentenek 100 százalékos garanciát egy kapcsolat tartósságára és hosszúságára.
21. századi szerelem
Miért más 2011-ben a szerelem, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt? A szabadság még nagyobb teret kapott, elfogadottabbak a kilengések, és ezzel rendesen élünk/visszaélünk… és manapság már nem csak a férfiak, hanem a nők is. De vajon lehet ezt egy életen át csinálni? Hova tűnt a normális párkapcsolat fogalma? Amit tapasztalunk, hogy egyre gyarapodik a szinglik tábora, akik az „én nem fogok megalkudni” jelszóval hirdetik állapotukat. Sokan úgy vélik, jó dolog, hogy megtehetik azt, hogy mindig mással és mással randiznak, bújnak ágyba és nincs kötelezettség, kötődés. Nem kell alkalmazkodni, magyarázkodni, hivatalosan „családot látogatni”. Persze bizonygatják, hogy ők nem akarnak egyedül maradni örök életükre, csak addig, amíg el nem jön a nagy Ő. A másik részről pedig a tartós kapcsolatok meglazulása érezhető, ahol az egyik vagy esetleg a mindkét fél máshol keresi a boldogságot, de otthonukat továbbra is megosztják.
„A kikötőben álló hajó biztosan áll. Ám nem erre építették a hajókat.” (William Shed)
A szerelmi háromszög és a szerető
Sok férfi társként egy középszerű nőt választ maga mellé. Ennek az a magyarázata, hogy egy átlagos nő nem fogja elhagyni, igazi háziasszonyként viselkedik otthon, vagyis a hétköznapi igényei ki vannak szolgálva. Ilyen esetekben szoktak megjelenni a szeretők, akik már a csinosabb és sokszor a szórakoztatóbb kategóriába is tartoznak. Itt minden más igényét megkapja a férfi, ami otthonról hiányzik neki. De elsősorban a tiltott gyümölcs érzése az, ami izgatja az egész helyzetben. A másik élvezetes dolog, hogy általában a szeretővel töltött idő mindig jó és szép, nem kerülnek elő az otthoni gondok. A másik szépsége a szeretősdinek a várakozás időszaka, vagyis mivel nem lehetnek minden nap együtt, a lopott órák édesek. Persze egy idő után általában a szeretőnek elege lesz abból, hogy nem vállalják fel, hogy nem lehet a nyílt utcán csókolózni, és hogy kénytelen egyedül tölteni a hétvégéket. Az együtt töltött órák izgalmát még a titkolózás ténye is fokozza, hogy bármikor kiderülhet a „csalás”.
Egyre több válás, egyre több házassági szerződés
„Egy házasság legkiábrándítóbb pontja egy házassági szerződés.” – nyilatkozta már ügyvéd. Ez nagy igazság, hiszen egy házasság éppen arról szól, hogy nincs többé tiéd és enyém. Viszont egyre gyakoribb, hogy ez is része, vagyis következménye egy esküvőnek. Mindez arra enged következtetni, hogy nem bízom a másikban, nem bízom magamban és nem bízom a kapcsolatunkban.
Biztonságot vagy boldogságot keresünk?
Szeretve lenni jó, még annak is, aki nem kifejezetten érzelgős típus. De a szeretet sokszor keveredik egyfajta birtoklási vággyal, féltékenységgel és félreértéssel. Néha megpróbálunk belekapaszkodni a másikba, mert nem szeretnénk elveszíteni őt. A másiktól pedig tökéletes támaszt, védelmet és tökéletes szeretetet várunk. Csak azt felejtjük el, hogy senki nem tud tökéleteset adni nekünk. Ha tökéletes támaszt vársz a másiktól, akkor állandó félelemben fogsz élni, hogy mi történik veled, ha elveszíted. Ilyenkor belekapaszkodsz és birtokolni akarod. De minél jobban kapaszkodsz valakibe, annál biztosabb, hogy terhes lesz a számára és megpróbál kitörni a szorításból. Minél inkább kapaszkodással akarjuk legyőzni félelmünket, annál biztosabb, hogy a másik el fog hagyni minket. A túlzott birtoklás is lehet egy szakítóok, amikor szinte fojtogat a másik szeretete és állandó jelenléte, kérdezősködése.
A biztonság utáni vágy
A híres pszichológus, Abraham Maslow szerint a biztonság utáni vágy az ember törekvésének fő motivációja. Szeretné bebiztosítani magát a veszélyekkel szemben, biztos munkahelyet szeretne és ki akar kerülni mindenféle kockázatot. A biztonság nyugalmat ad, de a teljes biztonság viszont azt is jelentheti, hogy nem fejlődünk és nem haladunk sehova. „Ha otthon maradok, akkor biztonságban érezhetem magam” tételéből kiindulva egy párkapcsolatban is sokan csak akkor érzik a biztonságot, ha otthon tudják maguk mellett a párjukat. Bár abszolút biztonság nem létezik, hiszen otthon is érhet baleset. És az is egyértelmű, ha a szerelmünk meg akar csalni, akkor talál rá időt és helyet. Aki élni akar, az tudja, milyen veszélyes az élet, nemcsak a külső veszélyek miatt. Aki felvállal egy kapcsolatot, az egyben kockázatot vállal, hiszen sosem lehet biztos abban, hogy az meddig fog tartani.
Hány igazi szerelmed lehet?
A szingliket mindig azzal vigasztalják, hogy egyszer úgyis mindenki találkozik az igazival. De vajon egy élet alatt hány igazi és hány nagy Ő lehet? Szívünkre hallgatva csakis egy, de ha racionálisan tekintjük a párkapcsolatokat, akkor akár több is. Biztos te is tapasztaltad, hogy egy csalódást követően, amikor már azt hitted, hogy vége van a világnak, egy idő után rájöttél, hogy léteznek más pasik is a Földön. De ha az első, a második, vagy a harmadik szerelmed nem hagy ott, akkor valószínűleg még mindig az elsővel lennél. A fenti kérdésre nincs tökéletes válasz, mert az életünket a körülményeink, a minket ért hatások és tapasztalatok is alakítják. A csalódások után pedig logikusan óvatossá válunk.
Édes bosszú
Tévedés, hogy a férfiak nem reagálnak érzékenyen a szakításokra. Persze leginkább azokra a szakításokra, amikor egy másik pasi miatt kerülnek lapátra vagy egyszerűen megunják őket. Egy-két ilyen csalódás után szokták azt a Legyél te a „kivétel”stratégiát alkalmazni, hogy nem akarnak érzelmet vinni egy kapcsolatba vagy nem bíznak meg a nőben. Lazán és könnyelműen kezdenek neki egy ismeretségnek és bár úgy tűnik, mintha komoly kapcsolatot akarnának, hamar rá kell döbbenniük az „áldozatoknak”, hogy ők is csak egyek voltak a számos préda közül. Így elindul egy lavina, aminek a végeredménye az lesz, hogy már senki sem bízik senkiben és semmiben. Az őszinte érzelmek kihalófélben vannak és a közöny veszi át a főszerepet.
A legrosszabb, amit tehetsz, hogy a múltbéli csalódásaidat továbbviszed. Ezzel nem adsz esélyt egy másik pasinak, akinek tisztességesek a szándékai – mivel az előzőnél is azt hitted, de kiderült, hogy sajnos nem így volt – így nem adsz esélyt egy újabb kapcsolatnak, vagyis saját magadnak sem. Légy pozitív, higgy benne, hogy neked sikerülni fog. S bár valóban kevesebb a jó példa manapság, de kivételek mindig vannak.
(Ha nem hiszed, akkor nézd meg a Nem kellesz eléggé vagy a Párterápia című vígjátékot, melynek nem utolsósorban a szereposztása is bravúros.)
