Japánnál maradva – mely szintén az az ország, ahol rengeteg ősi, titokzatos hagyomány rejtőzik – a teakultúra említése szinte elengedhetetlen. Bár ezateakultúra nem feltétlen tartozik az alternatív gyógyászati módok közé, mégis a tea gyógyító hatása kétségtelen, Japánban pedig tradíciója és évezredes hagyománya van fogyasztásának.

A ceremónia neve chanoyu és hatással volt rá a Zen Buddhizmus, ahol a zöld teapor, vagy matcha a szertartások részese volt. Japánban egy buddhista szerzetes révén került az ital a IX. században, legalábbis az első írásos emlékek alapján. A folyamatnak elengedhetetlen hagyományos kellékei vannak, mint a chakin, azaz a lenből, vagy kenderszövetből készített derékszögű kendő, amellyel a teás edényeket törlik. Ezek a tálkák (chawan) rengetegféle méretűek, díszítésűek és használatuk attól függ, milyen teát fogyasztanak belőlük. Az alacsony teáscsészéket nyáron használják, mivel gyorsabban kihűl bennük az ital, a mélyebbeket télen, melyek megtartják a tea hőfokát. A teás dobozkák, a chaire és natsume szintén sokfélék lehetnek, és mindnek megvan a maga szerepe a tea tárolásában. Fontos kellék még a tea merítőkanala a chashaku, melyet bambuszból készítenek, esetleg elefántcsontból. A kanalat arra használják, hogy a teásdobozból a teaport a csészébe helyezzék. A teát a vízzel pedig pálcával elegyítik, melynek neve chasen. Érdekesség, hogy ezeket a pálcákat, melyek szintén bambuszból készülnek, minden év májusában rituálisan elégetik a helyi templomokban. Minden egyes eszköz nagy tiszteletnek örvend és különlegesen nagy figyelemmel kezelik őket, némelyhez csak kesztyűvel nyúlnak. Ezek a teaceremóniák különbözőek, hiszen gyakran alkalmakhoz kötik megtartásukat. A szertartásos folyamat igen hosszadalmas, de talán pont ezért teljességgel megnyugtatja a lelket és szellemet, mellyel felfrissül, és szinte új életerővel töltődik fel.

Hagyományos kínai orvoslás
A kínai orvoslás lassan, fokozatosan került és kerül a mai napig a nyugati kultúrába, hiszen a legtöbb módszer Kínában apáról fiúra száll, és gyakran titok övezi a folyamatokat. Alapja az, hogy az embert a világegyetem leképződésének tekinti, így a világ és az ember összhangban van egymással. Feladat a passzív, valamint az aktív energiák egyensúlyba hozása. Akár csak a Taoizmusban a ying és yang, az örök ellentétpár, mely nem létezhet egymás nélkül, de a köztük lévő egyensúly elengedhetetlen.  A hagyományos kínai orvoslás vizsgálja az emberi test rezgését, és energiavonalakat (meridiánok) határoz meg, melyek mentén keletkező vagy helyes, vagy helytelen rezgéseket térképezi fel.

Akár csak az Ayurvéda, itt is felbukkan az elemekhez kapcsolódó körforgás folyamata: a föld, tűz, víz, a fém és a fa. Ezekhez kötik a legfontosabb energiapályákat, illetve ízeket is, mint a keserű, édes, savanyú, sós, csípős. Ez tehát az 5 elem tana. Mivel az egyensúly megtalálása mindenre érvényes a kínai orvoslásban is, ezért fontos, hogy ezeket az ízeket a mindennapi táplálkozás során egyenlő mértékben érezzük, így tudnak az ezekkel összefüggő energiapályák is egyformán összhangba kerülni. Ha valamelyik nem működik megfelelően, azt magunkon is észrevehetjük, ha például egyik ízből többet kívánunk, mert ez jelzi a hozzá kapcsolódó energiapálya problémáját abban a bizonyos belső szervünkben. Éppen ezért a kínai orvoslás alapja, hogy megfelelően táplálkozzunk és az elfogyasztott ételek harmóniában legyenek szervezetünk energiavonalaival. Nem véletlen, hogy az ősi ázsiai gyógymódok lételeme mindig az egyensúly megteremtése, akár a testben, akár a lélekben, hiszen közösen, együtt működnek megfelelően, ekkor lehetünk csak egészségesek. Ha megtartjuk a mértékletességet, megtaláljuk önmagunk belső békéjét, biztosak lehetünk abban, hogy testünkben sem lesz probléma és megoldódnak fizikai panaszaink is.