“Tehetséges, de lusta” – milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést mások viselkedésének leírására. Vajon a lustaság tényleg természetünk állandó részét képzi? Az olyan viselkedés, amit a köznyelv lustaságnak hív, difiniálható úgy is, hogy egy bizonyos tevékenységhez egyszerűen nincsen meg a megfelelő motiváció. Ezek után érdemes megnézni, hogy mi gyakorolhat hatást a motiváció hiányára; milyen oka lehet annak, hogy nem vagyunk motiváltak? (x)
- A motiváció hiánya adódhat céltalanságból
Egy bizonyos cél megvalósításakor fellépő problémák nem csak bátortalanságból, vagy lustaságból adódhatnak, hanem a rosszul meghatározott célból is. Ha a munkánkban nem találunk értelmet, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy rövid időn belül a motivációnk szintje romlani fog. A cél újraértelmezése, azaz ha értelmet adunk munkánknak, nagyban fokozhatja a tettvágyat.
- A motiváció hiánya adódhat tanácstalanságból
Martin Seligman kutatásaiban kimutatta, hogy a tanácstalanság érzése blokkolóan hat tetteinkre. Az úgynevezett megtanult tanácstalanságot, saját magunk hozzuk létre azzal, hogy hosszabb időn keresztül vagyunk kitéve káros ingereknek vagy kényelmetlen szituációknak. Például, ha a főnökünk hosszabb időn keresztül kritizálja a munkánkat, a folyamatos kritika elvezethet minket addig, hogy mikor új főnököt kapunk, akkor is alacsony marad a motivációnk. Erre az állapotra hatásos megoldást kínál az eredményesség és a kontrolláltság érzése. Ahhoz, hogy ezt elérjük új tevékenységi módokat vagy ötleteket érdemes kipróbálni. Elég egy apró változtatás, mely azt az érzetet kelti, hogy valamire hatással vagyunk, s ez jó kezdet lehet a tettrekészség érzésének újjáépítésében.
- A motiváció hiánya fárdatságból is adódhat
A pszichológiában jól ismert Maslow elemélet rámutat arra, hogyha a legalapvetőbb szükségleteinket nem elégítjük ki, akkor nehéz az úgynevezett felsőbbrendű szükségleteink kielégítésére összpontosítani. Ha például kialvatlanok vagy éhesek vagyunk nehézségeink adódhatnak az önmegvalósításunkra való koncentrációnk során. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a fáradtság (mely például a túlterheltségből adódik) negatívan hat a motivációra, és amíg nem regenráljuk szervezetünket, nehéz lesz optimizmust csiholni magunkba a további, nagyobb munkához, vagy akár az aktív pihenéshez.
- A motiváció hiányának oka lehet a saját erőforrásaink rossz időbeli kihasználása valamint a szervezetünk életritmusának helytelen értelmezése
A saját erőforrásaink időbeli kihasználása azt jelenti, hogy az eredményes működés érdekében megfelelően kell elosztanunk a kötelességeinket és feladatainkat. A Pareto-elv szolgál segítségünkre ebben, melynek fő tézise abból áll, hogy nem kell minden kötelességünket megcsinálni, fontos, hogy célunkat elérjük. Történetesen azokkal a tevékenységekkel, melyek nem segítenek céljaink elérésében, az időnk 80%-át töltjük el. Ezért érdemes a tevékenységeink maradék 20%-ára összpontosítani, ami tényleg fontos. Itt Eisenhower eljárását érdemes szemügyre vennünk, mely segít eldönteni, hogy mely tevékenységek sürgősek, és milyen sorrendben érdemes őket elvégeznünk.
Amennyiben az úgynevezett cirkadián ritmusról (“napi biológiai óra”) van szó, a pszichológusok felhívják rá figyelmünket, hogy a motivációnk nem egyforma a nap során, minden napszakban változik. Érdemes azonban megismerni, mikor a legmagasabb az értéke, ekkor végezzünk produktív tevékenységet, mikor a legalacsonyabb az értéke, ekkor érdemes pihenőt engedélyezni magunknak.
- A motiváció hiánya a prokrasztinációnak az eredménye is lehet, mely a dolgok beteges későbbre hagyását jelenti.
A prokrasztinációnak több oka lehet úgy, mint: az unalom, a nem megfelelő munkaszervezés, az önbizalomhiány, az esetleg kételyek a vállalkozás sikerességét illetően, vagy a maximalizmus. Hogy ellentevékenységbe kezdjünk, érdemes definiálni a problémát. Megoldást jelenthet az elvégzendő feladat vonzóvá tétele, számunkra megfelelő, s ami még fontosabb, reális kivitelezési terv összeállítása, az erős oldalunk megismerése, valamint megtanulni azt, hogyan kezeljük sikertelenségeinket.
- Szintén a motiváció hiányának egyik oka lehet a saját lehetőségeinkbe vetett hit hiánya
Az önbizalom hiányának oka általánosságban a felnőttéválás alatti nevelésben keresendő. Ekkor a szülőktől, a tanároktól vagy a környezetünkben lévő más közeli személyektől kapott visszajelzésekből levonhatunk téves következtetéseket arra nézve, hogy túl lusták, semmirekellőek vagyunk, soha nem leszünk jók egy adott területen stb. Az ilyen beidegződések olyan mélyen élnek bennünk, hogy gyakran felnőtt életünkben saját magunknak szabotáljuk tevékenységeinket. Nem látjuk értelmét, hogy megpróbáljunk változtatni az életünkön, mivel annyi negatív tapasztalatunk van ezzel kapcsolatban, melyek azt mondják, úgy sem sikerül. Ennek a problémának megoldására szolgál, ha eljutunk a téves meggyőződés gyökeréhez, és megpróbálunk helyette egy másikat, egy minket támogatót kialakítani.
Végül érdemes hozzátennünk, hogy a motivációnkra óriási hatással van, hogyan állunk hozzá a dolgokhoz. Egyáltalán nem kell omnibusznak lennünk ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Kutatások támasztják alá, hogy az általános nézettel ellentétben, az életben nem a kiváló tanulók érvényesülnek a legjobban, hanem azok a személyek, akik közepes eredményekkel rendelkeznek. A kiváló tanulók egyáltalán nem inteligensebbek az átlagos emberektől. Nekik inkább több elismerésre van szükségük, ezért próbálanak meg megfelelni a környezetük (szülők, tanárok) elvárásainak. Érdemes azonban megjegyezni, hogy hosszú időn keresztül általános volt az a nézet, melyszerint a jó diák az a diák, akinek nagy lekszikális tudása van. Sajnos ez a tudás nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki jól boldogul az életben. Ami még érdekesebb, ezen személyek egy részének nincs is felsőbb végzettsége. BrianTracy szavaival élve számos üzletember vagy olyan személyek, akik az életben nagy sikereket értek el, átlagos vagy gyenge eredménnyel rendelkeztek az iskolában. Rámutat arra, hogy az elméleti és a gyakorlati tudásunk a sikerességünk 15%-át teszi ki. A többi a hozzáállásunktól függ. Robert Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa c. könyvében eképpen fogalmazta meg: „Az igazi tanuláshoz energia, szenvedély és égő tudásvágy szükséges”.
További hasonló cikkért keresse fel az ismertorvos.hu weboldal pácienseknek szóló blogját!
